bvalek#46
Pap égő házban? Mondok jobbat. Mindkét világháborúban aránytalanul nagy volt a tábori papok halálozási aránya a fronton. Miért is, hiszen fegyver egyiknek sem volt a kezében? Csak sajnos amikor azokat a fránya katonákat eltalálta a golyó, a lövészárokban kezdtek el haldokolni, ahelyett hogy előbb kényelmes távolságra visszahúzódtak volna a tűzvonaltól.
Biztos hallottál már róla, akkoriban a harctéri mentés úgy nézett ki, hogy közepesen sérültet mentenek ki előbb, enyhe sérültet utána, és súlyos sérültet legutoljára, vagyis lényegében lemondtak róla, főleg ha tűzvonalban volt. Nem valami humánus rendszer, de maximálja a túlélési arányt a seregben.
Papoknál ilyen szabály nincs, ha valahol haldokló van, akkor menni kell, ez a kötelesség. Gyóntatni kell ha még eszénél van, utolsó kenetet kell feladni, a kezét kell fogni miközben keserves kínok között elszáll belőle az élet. Az oroszoknak meg elfelejtettek szólni, hogy addig ne lőjenek. (hasonló okokból volt szinte 100%-os a halálozási arány a papság körében a pestisjárványok idején, nekik kellett megnyugvást nyújtani a haldoklóknak, amikor már a nővérkék sem mertek a közelükbe menni)
Ha pedig a történelmi távlatokat nézzük, Tomori érsektől Fráter Györgyig se szeri se száma azoknak a püspököknek és papoknak akik az életüket adták ezért a hazáért. Nincs még egy olyan szervezet ebben az országban, amiből ennyi mártír származott volna. Nem csoda hogy minden megszálló hatalom első dolga volt irtani a papokat, és gyűlölködő propagandát terjeszteni ellenük. És még mindig van olyan birka, aki beveszi.