halgatyó#43
Komoly dilemmára irányította rá a cikk a figyelmet. Szerencse, hogy nem nekem kell döntenem, mert igencsak vakargatnám a fejem. Asszem, hogy igazán igazságos döntés nem fog itten születni.
A kérdés vizsgálatát jóval messzebb kellene kezdeni, nem a műlábaknál. Mi az élsport célja és szerepe? Neeeem, nem a 2000 évvel ezelőtti görögöknél, hanem MOST
Mi az olimpia értelme? Egészséges emberek nagy heroikus küzdelme? Vagy cirkusz a népnek?
Az élsport mára szerintem elszakadt a hétköznapi élettől és bizony az egészségtől is.
Kérdés az is, hogy dicsőség-e egyáltalán az olimpián résztvenni és nyerni ennek a sportembernek? Mert szerintem ő leginkább sportember azok között, akik ott versenyeznek. Mert lábak nélkül programmozó vagy sakkozó is lehetett volna. De ő futni akart. Dacolva a fájdalommal, a reménytelenséggel, az ellendrukkerek megjegyzéseivel.
Vajon miért ragaszkodik ez a sportember ahhoz, hogy az olimpián fusson versenyt a többiekkel? Milyen plusszt jelent neki ez ahhoz képest, mintha az olimpiától függetlenül, a tévécsatornák nyilvánossága előtt lefutná azt a távot, x másodperccel gyorsabban, mint az olimpiai bajnok? A világhírt és az ismertséget úgy is megszerezné. Vagy mégsem? Vagy nem eléggé?
Bármilyen sportrendezvényt nem lehet attól a társadalmotól függetlenítve vizsgálni, amelyben az létrejön.
Ez az ember példát mutat sok százezer láb nélkül élő embertársának, akik közül sokan a legmélyebb elkeseredésben ülnek a tolószékben. Ezért engedném, hogy induljon, de előkészítenék két érmet, ha nyer, akkor legyen neki egy plussz arany.