HisF8#9
Sajnos már megint valaki hozzászólási kényszerben szenved, ráadásul nem is ért a témához, ezért hamis információt terjeszt...
Az egyszálú DNS természetesen nem RNS, hanem simán egyszálú DNS (elérhető például melegítés hatására az egyszálú forma). A DNS és az RNS között az elsődleges különbség a polimer gerincét alkotó ribózok kettes szénatomján meglévő (RNS), vagy meg nem lévő (DNS) hidroxilcsoport - innen van a név is (2)-dezoxi-ribonukleinsav; a D a dezoxiból jön, és simán ribonukleinsav az RNS-re. Ezen kívül az RNS-ben uracil van a timin helyén (de mivel igazából RNS-ben nem csak ez a bázis különbözhet, hanem jóval "egzotikusabb" bázisok is előfordulnak, főleg t-RNS-ben, ezért ez is csak elnagyolás).
Meg kell még említeni a cDNS-t, ami nem más, mint RNS-ről reverz transzkriptázzal készített DNS. Mivel (nyilvánvaló okokból) nincs meg a komplementer szál, azért egyszálú formában van csak jelen a mintában (egészen biztos, hogy a cikkben említett megoldás is cDNS-t használ - és azért nem RNS-t, mert az a meglévő hidroxilcsoportja miatt mindenféle mellékreakciókat kezdhetne, pont emiatt nem is lenne stabil). Itt elsődleges szempont, hogy a DNS szálak szépen elváljanak, ezért valószínűleg olyan szekvenciákat használnak, ahol nagyon rosszul alakulnak ki W-C bázispárosodások, így pedig elkerülhető a cDNS önmagával, vagy másik társaival való felcsavarodása - kézenfekvő megoldás, mondjuk poly-A, vagy a másik három Poly-x szekvencia, hiszen a törés helye még így is beazonosítható, viszont a szálak elválása maximális, bár mivel a DNS fóliára van felvíve, ezért amúgy sem állna össze, szóval lehet akár más szekvenciákat is használni, simán oldatban ez egy biztos módszer a maximális elválásra.