Sir Ny#291
Még valami, hogy sokat írjak egymás után. Egy időben lényem is sokat gondolkodtam valószínűségszámítás terén ( gondolkodásomnál sajnos kevesebbet művelődtem e téren, nem baj, majd máshol bepótlom ). Még azt is tudom, hogy TARTYOM mit próbál kifejezni, bár valahol téved...
A valószínűségszámítás gyakorlati alkalmazása statisztikai alapokon nyugszik. Sajnos bizonyíthatóan a Nagy Véletlengenerátorban az összes lehetséges sorozat előfordul.
A centrális határeloszlás tételét eleddig minden ( hangsúlyosan minden, ami mondjuk elég sokra rúg ) általam ismert tankönyv úgy próbálta bevezetni, hogy dobálnak érmét, megvannak az eredmények, és döntsem el, hogy az érme szabályos-e, avagy sem. ( nem szabályos, pl mindkét oldalán fej van, vagy nagyobb valószínűséggel esik az egyik oldalra, mint a másikra ) Mikor sokadszorra olvastam ugyanezt a bevezetést rájöttem arra, hogy kísérletek alapján nem lehet megállapítani egy pénzérmének a szabályosságát, vagy az oldalak valószínűségét. Sehogy.
Ilyen módon számomra a valószínűség megrekedt a matekpéldai szinten, gyakorlatban alkalmazni elméletileg nem tudom :) . Annak a kérdésnek, hogy mekkora a valószínűsége hogy megégeted a kezedet, még akkor sem látnám értelmét, ha tetszőlegesen újraindítható lennél, és elvégezhetném ezt a kísérletet annyiszor, ahányszor csak akarom. És akkor is, ha 1 millió alkalomból 1 milliószor égetted meg a kezedet ( és én minden alkalommal röhögtem rajtad ), akkor sem tudnám megállapítani, hogy 1 a valószínűsége, és nem 0.2 mondjuk. Csak egy valószínűséget tudnék adni a valószínűségre ( a centr.hat.elo. alapján ) de mit érek vele, ha kénytelen vagyok felszámolni a valószínűség gyakorlati fogalmát.
Ezzel szemben ott van #221 ami bizonyítja, hogy a józan paraszti ész szembemegy az ittas értelmiségiével, így én két szék közt vagyok az önlényemen keserűen nevető harmadik (szék).