Vízetérés után a sós vizet ért elemeket az utolsó alkatrészig szétszedni, átmosni újra összerakni kell. A Shuttle SRB újrafelhasználása kb. 40 milió dollárba került, talán két három millóval volt olcsóbb mint egy teljesen új SRB. Ugyanis a vizet érés után az SRB-t gyakorlatilag teljesen szét kellett szedni és újraépíteni.
Az ejtőernyős visszaérkezés ugyanis durva dolog. A legkisebb ernyőhibánál vagy erős hullámzásnál vizet éréskor a Shuttle SRB 15mm-es kóracél oldalfala behorpadt mint egy konzervdoboz. Az hogy a Falcon-9 második fokozat hajtóművének fúvokatoldata, ami a végén már csak egy 0,3mm-es nióbiumötvözet lemezből van, hogy bírna ki egy nagyobb csobbanást az ebből sejthető.
Ezzel szemben a rakétás visszatérésnél a kabint egy mezei közepes autódaru felteszi egy trélerre és kész. Falcon fokozatok dettó. Itt jegyzem meg hogy a Spacex eddigi rakétáinak minden eleme közúton szállítható.
A mostani kutató mentő csapat egy tagjának havi fizetése többe kerül, mint a visszarepüléshez kellő plusz üzemanyag ára.
Plusz mivel a kerozinos első fokozat a leváláskor messzebb van és gyorsabban távolodik, mint egy hamarabb kiégő SRB, így rakéta nélküli visszatérésre csak egy szárnyakkal és saját gázturbinás hajtóművekkel ellátott fokozat lenne képes.