Nincs bajom azzal, ha egy játék egyetlen sztorit akar elmesélni és végigjátszatni, ezeket is csípem, ha érdekes a történet (pl. W1). Baj akkor van (nálam), ha a választás lehetősége csak illúzió, mert az opciók nem valós és egyenrangú döntési helyzetek (a mellékes kérdezősködések itt nem számítanak). Amikor mindig van egy optimális választás és a többi az csak hátrányosabb lehet. Például ebben a demóban szívesen megnéztem volna, mi történik, ha nem érdekel a Militech csaj vonala és:
- ...megrohanom a rejtekhelyet és erőszakkal elveszem a drónt.
- ...belopakodok és ellopom a drónt.
- ...felbérelek egy dekást, kiüttetem vele a védelmi rendszert és a fickók elektronikáját és elviszem a drónt.
Szintén felesleges körnek érzem azt, amikor a csaj testőrei lenyomnak és ott az opció, hogy erőszakoskodsz velük, miközben végig sugallja a játék, hogy ezek felső ligás figurák. Az optimális választás csak a meghunyászkodás, minden más esetén (vélhetően, a demó alapján) súlyos hátrányokkal fizetsz, esetleg kampó is a karakternek és kezdheted újra. Mi értelme ennek? Ez csak a szabad választás illúziója és rossz szájízt hagy maga után.
(Mellékes, de kíváncsi lennék arra is, "lejár-e" pl. ez a quest egy idő után, ha nem mennék utána. Csomó játékban a végtelenségig lehet halasztani és itt is úgy tűnt, nincs korlátja. Ami a CP világában elég nagy hülyeség és hangulatromboló lenne.)

Ha több választást nyújt nekem a játék, legyen egyenrangú tétje. Pl. (hipotetikusan más quest kezdéssel) Dixie-nél akarok bevágódni, vagy a Militech-nél? (Vagy megtartom magamnak és keresek egy harmadik csoportot?) Dönts, de a másik oldalt már nem fogadhatod el. Mindkettő feljárat a magasabb körökbe és egyenrangú útvonalak, de a döntésnek valódi súlya, árnyoldalai is vannak.