halgatyó#22
Ez az összehúzódás nem tűnik lehetetlennek. Csináltam egy kis számolgatást
Feltételezve, hogy a Neptunusz tömegének a fele egy 20 gramm/cm3 sűrűségű homogén anaygeloszlású gömbben van (aminek a sugara ekkor 8520 km), ami 1 métert zsugorodik (sugárban).
Egy homogén anyageloszlású gömb gravitációs energia felszabadulása az én számolásom szerint 3/5 * M^2 * gamma * d / R^2
ahol M a gömb tömege, R a sugara, gamma=6,67*10^-11 grav. állandó, d pedig a sugár csökkenése.
Az jött ki, hogy az előbbi belső nagysűrűségű gömb sugarának 1 méternyi csökkenése kb. 10 ezer év hősugárzását fedezi (72 Kelvin fokos felülettel, a Neptunusz felszínének 2/3-át figyelembe véve, mivel a sarki területek hidegebbek lehetnek)
Ez azt jelentené, hogy 100 km sugár csökkenés a belső gömbön 1 milliárd évig fedezné a Neptunusz hőkisugárzását
Ez csa NAGYSÁGRENDI SACCOLÁS volt, az alkalmazott modell igen nagyfokú durvasága miatt, de úgy tűnik, hogy a gravitációs összehúzódás EGY NEPTUNUSZ TÖMEGŰ égitestnél már tud annyi energiát termelni, hogy évmiliárdokon át képes legyen azt a kb. 1,5 W/m2 sugárzási teljesítményt létrehozni.
Azaz nagyságrendileg elképzelhető.
Mivel a zsugorodásból kinyerhető gravitációs energia a tömeg négyzetével arányos, az is kijelenthető, hogy a Triton viszont biztosan nem ebből nyeri a belső hőjét.