johnfly#71
A gyöngytyúkokba nálunk a tanyán, ahol dolgozom, belefagyott a xar a télen, úgy fáztak. Több is volt, amelyiknek összefagyott fenn a faágon a lába az ággal, és ott pusztult el. A kendermagos tyúk viszont úgy rúgta a havat, hogy a fagyott nyűveket kikapirgálja a fagyott sz@rból, hogy öröm volt nézni.
Konklúzió: a gyöngytyúknak rossz a hőszigetelése, a kendermagosnak meg nagyon is jó.
Pörgessük előre pár millió évet az időt. Történetünk mindkét hősének utódai elvándorolnak majd a déli száraz sivatagok felé. A gyöngytyúk utódai vígan el lesznek ott is, valószínűleg nem sokat fognak változni, ellenben a kendermagossal. Az ő utódainak egy része hőgutában elpusztul a délre tartó vándorlás során, de a túlélők utódaiból is csak azok fognak túlélni, akik alkalmazkodnak majd a meleghez: némelyik úgy, hogy ritkásabb lesz a tollazata, némelyiknek meg nagyobb a csőre, hogy legyen plusz hőleadó felülete..
Tehát a tukán nagy csőrének magyarázata nem merül ki annyiban, hogy hőszabályozó szerepet lát el, a magyarázathoz hozzátartozik az is, hogy az állat testének többi részét jól szigetelő tollazat fedi, amiből ki lehet következtetni, hogy az ősei valószínűleg mérsékeltebb éghajlaton voltak honosak, szemben a sivatagi hantmadárral, amelynek a testét leheletvékony tollazat borítja, és sokkal régebb óta a honosak az ősei a trópusokon.
Attól, hogy minden második biológus érvelésében hibát találsz, (mert lehet is) attól még az evolúciót ne temesd. Ha Darvin ma is élne öt perc alatt lenyomná bármelyikünket szellemi párbajban. Igen. Téged is.
A gondolkodásod annyira logikus, mint a nagyanyámé, aki azért nem volt hajlandó hinni Istenben, mert a helyi pap megsértette a cölibátust.