#56
Feltétlenül tanulságos megismerni az adott tudóst magát, aki a felfedezések, kijelentések mögött áll. Ilyenkor jön le igazán, hogy a tudomány sokkal színesebb valami, mint ahogy az a középiskolai szinten megrekedteknek lejön. Sokkal inkább bazár, mint egy katedrális. :) Igen, vannak ugyan a standard elméletek, de azok olyanok, mint egy szép szökőkút azon a téren, ami amúgy egyszínes vásárnak ad helyet. A standard elméletek unalmasak, egyszerűek, a legkisebb közös többszöröst jelentik. Valójában talán azok az elméletek lesznek ilyenekké, amelyek a legtöbb lehetőséget adják a fejlődés számára, nem túl korlátozóak, ergo nem is túl bonyolultak. (lásd Occam borotvája.) Ezeknél az elméleteknél sokkal izgalmasabb, hogy hogyan jutottunk idáig, és az is, hogy valójában azzal, hogy nem korlátoznak mennyi minden előtt nyitnak meg lehetőséget. Amíg egy konkrétabb, szebb, bonyolultabb rendszer mindig bezár valamit.
De visszatérve a bioszra, az az érdekes, hogy az eredeti evolúciós modell olyan, mint ahogy a fa ágai elágaznak. Egyrészt a fajok fejlődésének képe, meg ahogy az egyszerűtől a bonyolultakig eljutunk.
Azonban ebben a képben benne van az a korlát, hogy csak örökölni tudunk, szerezni nem nagyon. Erre jött be az eléggé véletlenszerű mutáció, ami a szelekcióval megszegényített örökséget újra és újra gazdagíthatja.
Arra sokáig nem is gondoltak, mert egyfajta lamarckizmus lett volna, hogy bonyolultabb rendszerek, örökítő anyag darabok is bekerülhetnek az élő organizmusokba. Ilyenek pl a sejtszervecskék példája, vagy az ugráló gének, vagy a retrovírusok esetei.
Innentől kezdve azonban az egész evolúció már már kaotikusan bonyolulttá válik. Mert teszem az, mi van, ha egy retrovírus átvisz az egyik fajról a másikra egy új képességet, amivel az egy új élőhelyhez, erőforrásokhoz jut és így a vírus a gazdatesten keresztül önmaga is jobban tud szaporodni. Ez nem tűnik ma már olyan eretnekségnek. De hol van a határ? Mi az amit egy retrovírus magával vihet? Egész szerveket is, pl egy szárnyat?:)
Na ezekért a kérdésekért talán még ma is tűzhalál jár a máglyán.
#56
