#35
Persze, ilyesmiket tanultunk pl. ökológiából vagy hidrobiológiából is. Az elsődleges, másodlagos, harmadlagos, negyedleges biogén elemek körforgása a bioszférában, amihez hozzátartozik a rendszer önszabályozása is (ha az egyensúlyok valamelyike a folyamat valamelyik részén helyileg, vagy magában a fő folyamatban megbomlik) és egyéb apróságok.
Az a helyzet, hogy ebben a Gaia dologban már régóta sok minden nem csak feltevés (hypothesis), hanem tudományos elméletté (theory) lépett elő, ugyanis az idők folyamán ezt-azt sikerült bizonyítani.
Persze itt a "földhözragadtabb" dolgokra gondolok (olyanokra, mint amit az elején írtam), nem arra, hogy a "Föld egy önálló, élő organizmus". Szépen hangzik, nagyon elragadó, romantikus és hangzatos mondat, de a tudományhoz nem sok köze van.
Inkább talán valami ilyesmit mondanék, hogy a Föld egy bolygó az űrben (a semmiben), ebből kifolyólag egy önálló, többé-kevésbé zárt, dinamikus, nagyon bonyolult rendszer(nek kell lennie, ha nem számolunk külső beavatkozással, pl. egy isten személyében), ami alapjában véve fizikai, kémiai és (ami a legfontosabb) biológiai "elemek" kölcsönhatásából áll.
Ha pedig zöld akarok lenni, azt mondom, hogy ennek a dinamikus rendszernek van egy tűréshatára, azon túl pedig borul az egész. Ez persze nem tönkremenést jelent, csak átrendeződést (a meglévő egyensúlyok elcsúszását, eltűnését, új egyensúlyok létrejöttét stb.), viszont ez nekünk nem biztos, hogy annyira kedvező lenne... :D Szóval nem biztos, hogy érdemes feszegetni azt a bizonyos határt, elsősorban a saját érdekünkben.
#35