Fbn Lx#81
Szó sem volt középkori technológiáról meg erdőbe vonulásról. A kisebb gazdaságoknál a föld minőségének romlása és a rezisztens baktériumtörzsek miatt a modern technológia nélkül csak nagyon alacsony szinten működhetne a termelés. Én a megoldást az erőforrások jobb kihasználásában látom, és most az erőforrások közé veszem a földterületet is. A fenntarthatóság szellemében csak két út létezik, az egyik az emberiség lélekszámának drasztikus csökkentése, ami a kevésbé kívánatos, a másik az emberiség okosabb szétosztása - nem nyomorogna másfél millió ember a fővárosban, amitől az embernek az az érzése támad, hogy tizedére kellene redukálni a számukat, hogy egy forgalmas közterületen ne botladozva és kerülgetve haladhasson előre
A jelenlegi infrastruktúra úgy működik, mint rákos csomópontok, amik terjeszkednek, és szívják magukba az embertömegeket, a környező területek pedig kihasználatlanok, vagy a szolgáltatások hiánya és távolsága miatt lakhatatlanok a modern létforma számára.
Elsődlegesen ezt a problémát kellene megoldani, szétosztani az embertömegeket "vidéken", kisebb városokra, ahol egyenként megtalálhatóak lennének a legfontosabb erőforrások, mint étel, víz, és egy-két, a városra jellemző speciális termelési folyamat. Ezek a városok aztán összefonódva körzeteket alkothatnának, így ha az adott városban hiányzik egy szolgáltatás vagy egy iparág, az a körzetben megtalálható, és ezek a körzetek együttesen alkothatnának egy megyét, ahol már szinte minden lényegi erőforrás és iparág működne, hogy egy megye funkcionálisan is megye lehessen, és önmagában is életképes. Ezt értem az emberiség jobb elosztása alatt, és ebben a formában a Föld a népesség többszörösét is képes lenne eltartani, és ez kellene, hogy az elsődleges cél legyen. De a jelenlegi tendencia sajnos nem ezt mutatja, az az erőforrások lehasználásán, és emiatt egy fenntarthatatlan központosodáson alapszik. Fogynak az erőforrások amikre építkezünk és számtalan jel a vadkapitalizmus közelgő csődje felé mutat, és előre be nem látható, hogyan fog a rendszer újrastrukturálódni, már ha nem érkezünk el egy eneriga- és élelmiszerválság útján egy zavargásokkal teli, kvázi-anarchista átmenethez. Mindez csak azon múlik, hogy a tudományos és gazdasági közösség időben megteszi-e a szükséges lépéseket ennek kivédésére, de jelenleg úgy tűnik, hogy a tudomány csak ennek elnapolásán és kitolásán dolgozik, még a megújuló energiák kihasználása is annyira gyerekcipőben jár, hogy a növekvő energiaigénnyel sem sikerül lépést tartani, nem, hogy növelni a felhasznált energia megújulók által kitett hányadát. Én azt mondom, hogy aki előrelátó és megteheti, annak már termőföldje van vidéken.