HisF8#73
Senki nem fogja fedezni a harmadik világon belüli leszakadó csoportokat (sőt záros határidőn belül az ittenieket sem), emiatt szépen le is fog állni a túlnépesedés. Akik pedig képzettek, és megállják a helyüket a fejlett országokban, miért is ne jönnének ide? (Más kérdés, hogy szerintem az a bizonyos harmadik világ se fog sokáig szakadékszerűen elkülönülni, egyre inkább elmosódnak a regionális határok a bolygón.) A nyelvek nagy része is ki fog halni, a genetikai anyag egyéni módosítása miatt végképp értelmetlenné válik majd a rasszok/népcsoportok szerinti elkülönülés. A globalizáció egészen szélsőséges mértéket fog ölteni, a kulturális különbségek felszámolódnak, a különféle vallások, nyelvek kikopnak. Meggyőződésem, hogy a nyersanyagok (pl. fémek) felhasználására is a cirkuláció lesz a jellemző. A legfontosabb kihívás az energiaigény kielégítése lesz, fogalmam sincs, hogy milyen reális esélyek vannak megújuló energiaforrások kiaknázására.
Viszont ami biztos, hogy a nem is annyira távoli jövőben sokkal komolyabban számolni kell a biorobotokkal. Például az édesvízproblémák megoldására ez egy nagyon kézenfekvő technológia lenne (baktériumok, melyek nagy mennyiségben vesznek fel Na és Cl ionokat pl.), ráadásul alacsony energiaigénnyel. De bármilyen előnyös, a természetben előforduló anyag (pókselyem például) gyártása is sok terhet levenne egyes mai iparágak válláról. Lehetne például olyan teheneket létrehozni, melyek tőgyén szövőszemölcsök fejlődnek. Bármilyen, közvetlenül átíródás után használható fehérje már 30 éve előállítható ipari mennyiségben fermentorokban (pl. inzulin). A fehérjemérnökség ma még gyerekcipőben jár, de már vannak átütő gyorsítást lehetővé tevő technológiák, így ezek a kutatások forradalmasíthatják akár az anyagtechnológiát is, nemcsak a gyógyszeripart. Ezért mondom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy szükség lesz 50 év múlva acéliparra (persze valamennyire igen, de a maihoz képest elenyésző mértékben), mert könnyen lehet, hogy teljesen más anyagokat fogunk használni azokban a funkciókban, ahol ma kézenfekvő az acél. Ezeknek a biorobotoknak pedig jól fedezhető az energiaigényük, mert alapvetően csak cukrot kell nekik biztosítani, az pedig nem egy kihívás. De bármilyen élőlény bármilyen előnyös tulajdonságával lehet kezdeni valamit, gekkók lába jutott eszembe, erre kiderült, hogy már folynak is ilyen kutatások: íme. De a hulladékkezelés is megoldható ilyen módon, léteznek, ill. fejleszthetőek enzimek, melyek képesek hasítani a különféle műanyag polimereket. Én úgy gondolom, hogy a jövő ipara sokkal jobban hasonlítani fog az élőlények körfolyamataihoz, mint a mostani lineáris termeléshez. A könnyű előállíthatóság, az aránylag rövid élettartam, és a tökéletes visszaalakítás valami elemi kiindulóanyagba lesz a jellemző.