Space Station 13
-
Zero 7th #89 Volt a stricis után egy másik kör is, az kevésbé volt érdekes, de nekem mégis jobban tetszett, mert áruló voltam. Genetikusként indultam, azzal a küldetéssel, hogy öljem meg a közvetlen főnökömet, az RD-t, és lopjak el egy űrruhát.
Az első negyed órában csak figyeltem, mi folyik az állomáson, közben kikutattam egy látványos szupererőt. Fogalmam sincs, mi volt az, de a tesztmajom egész teste világítani kezdett, úgyhogy nagyon megörültem az eredménynek. Kiabálni kezdtem rádión, hogy "Főnök, gyere gyorsan, ezt nézd meg!". Bejött, mutattam neki a szupermajmot. Tudomásul vette. Megkérdeztem tőle, hogy nem akar-e egy genetikai szkennelést, hogy ha bármi történne vele, akkor klónozni tudjuk, elfogadta az ajánlatot.
Levetkőzött, és kérdezte melyik gépbe üljön (szerencsére úgy tűnik a pléjer sem volt teljesen tisztában a genetikai laborral), én meg mutattam neki. No nem a szkennert, hanem a DNS-módosítót. Gyanútlanul beszállt. A számítógéppel rázártam az ajtót, kimásoltam a DNS adatait, és elkezdtem sugárzást tolni rá nagy dózisban, célzatlanul. 50% besugárzottságnál mondta, hogy rosszul van. Megnyugtattam, hogy az ilyenkor teljesen természetes, és pumpáltam belé tovább a sugárzást. 100% körül már elkezdett aggódni. Mondtam neki, hogy sajnálom, semmi személyes, de most meg kell halnia, ez a küldetésem sajnos. Kicsit sajnáltam is szegény naívka csajszit, hogy így, gyanútlanul a halálába sétált, én meg hidegvérrel az egyik legszörnyűbb halálnemben részesítettem.
Közben beadtam magamnak a belőle kinyert injekciót, és beöltöztem a ruháiba. A sajátjaimat eldugtam a plusz genetikus ruhák közé, a hullát majommá változtattam és megváltoztattam a nevét is. Készen volt a tökéletes bűntény. Se gyanúsított, se áldozat, se bizonyíték, de még egy árva nyom sem. Mivel az én eredeti genetikus személyiségemet összesen ketten látták, és az egyik már nem tud beszélni róla, nem hiányoztam senkinek. Egyébként is a genetikusok visszahúzódó fajták, jellemzően a laborjukban ülnek, úgyhogy tényleg nem is keresett senki.
Így hát átvettem a kutatási részleget a lopott személyiségemmel. Az előléptetés mindig jól esik az embernek. Kifejlesztettem néhány technológiát alibiből, aztán megkerestem a kapitányt. Kérvényeztem űrruhát, hogy felfedezzem a környező űrt. Gond nélkül adott. Sajnos, mint később admintól kiderült, nem az a fajta kellett a küldetésemhez, úgyhogy kizúztam a telekommszathoz, és elloptam a megfelelőt. Sajnos ekkor a kapitány már várta az eredményeket, úgyhogy el kellett mennem az elhagyott állomásra.
Rádión jelentettem, hogy mit találtam, különös hangsúlyt helyezve a két szindikátus-ügynökre, és a náluk talált papírra, ami a küldetésük leírását tartalmazta. Kijött utánam a HoP, közben a kapitány agyhalottá vált(kilépett). Nézelődtünk a környéken, aztán hazamentünk. Összehívtuk az összes többi Head-et, hogy megtanácskozzuk a dolgot. Én azon az állásponton voltam, hogy ez túl fontos információ, azonnal személyesen jelentenünk kell a dolgot a CentComm állomáson, vigyük a bizonyítékokat is. Három a kettőhöz arányban leszavaztak, csak egy jelentést küldtünk haza.
Itt kezdett problémássá válni a dolog, mert a világon semmi baj nem volt az állomással, semmi nem indokolta a sikló hívását. Szép, nyugodt műszak volt. Esély nem volt arra, hogy simán hívjuk a siklót. Mivel ugye én sem okoztam túl nagy káoszt a küldetésemmel, sokan azt hitték, nincs is ellenség a bázison. Szét akartam szerelni a hídon lévő kommunikációs számítógépet, hogy ha hívom a siklót, ne tudják visszaküldeni, de mindig ott volt egy rohadt kiborg, vagy épp a HoP meg a CMO dumált a talált állomásról. Bosszúból visszamentem az irodámba, és távvezérléssel felrobbantottam a kiborgot. Építettem egy kommunikációs konzolt, küldtem egy üzenetet, hogy "Azonnali evakuáció. Hozzák a bizonyítékokat. CentComm, vége.", és hívtam a siklót. Páran be is dőltek a trükknek.
Sajnos pont azok nem, akik számítottak. Kockáztattam, de nem jött be. Ugyanis nem "NanoTrasen Announcement" volt a bejelentés fejléce, hanem "Captain Announces", tehát feltűnt nekik, hogy nem a CentComm küldte az üzenetet, hanem csak valaki az állomásról. Vissza is küldték a siklót.
Elindítottak egy szavazást a későn érkező játékosok, akik azt sem tudták milyen kör. Kissé kétségbeestem, és gyorsan akcióba léptem. Elmentem a hídra, megböktem a HoP-ot a meccs elején vásárolt altatós tollal, hívtam a siklót, és szétszedtem a számítógépet. De lejárt a szavazás, igen lett a vége, úgyhogy ennyi.
Én azért ezt megnyertnek tekintem. Lehet, hogy a siklós tehetetlenkedés gyanúba kevert, és nem jött volna össze a dolog, de ugye a genetika továbbra is ott van, mint lehetőség, ha forró lett volna a helyzet, ismét személyiséget váltottam volna. Akár vissza az eredeti formámba.
Szóval összességében a genetikus nagyon durva, és messze nem a szupererők miatt. Gyakorlatilag egy áruló genetikus majdnem olyan brutálisan veszélyes, mint egy changeling.
Restart után megdícsértek, hogy ilyen agyafúrt killt még nem is láttak. Nagyon büszke voltam magamra. Kár, hogy leszavazták a kör végét, bár így is nagyon jó volt.