Tehát nagyon szórakoztató lehet egyeseknek arról vitázni,hogy mit kezdett volna mondjuk a Leopard 2A1 dandár mondjuk a T-64BV-kel felszerelt szovjet ezreddel szemben, csak éppen a német páncélos „kemény magot leszámítva” az európai államok nagyrészt Leopard 1, Chieftain és Centurion – ez utóbbi második világháborús (!) gyökerekkel bír – harckocsik különféle változatait használtak nagy számban, a teljesen elavultnak számító francia AMX-30-cal egyetemben.

A keleti oldalon szintén erről van szó. Szép és jó a kőkemény és félelmetes szovjet páncélos erő, ehhez képest a ’80-as években is a VSz államok harckocsi erejének gerincét a T-55/T-55AM különféle változatai adták. A T-72 alap változata elenyésző mennyiséget képviselt és a szovjet T-72 csúcsmodelleknek (T-72B/B1), se híre, se hamva nem volt. A T-64/80 exportja meg fel sem merült.

Légierő terén ugyanez a helyzet. Szépen csillog az amerikai F-15 és F-16, de emellett összesen ezres nagyságrenden repültek F-104 Starfighter, F-5 Tiger II sőt, szubszonikus gyakorlatilag iskolagép teljesítményén alig túlmutató, Alpha Jet, Fiat G91 repülőgépek is.Magyarországon a ’80-as években három MiG-29 9.12 és/vagy 9.13 változatot üzemeltető szovjet vadászezred állomásozott. Ehhez képest a legkomolyabb magyar vadászgépből a MiG-23MF-ből kemény egy tucat volt (egy század), minden más MiG-21bisz és MF volt. Nem túlzás azt mondani, hogy a két szovjet MiG-29-cel felszerelt ezred nagyobb erőt képviselt, mint a Magyar Néphadsereg teljes vadász légiereje.

Csapásmérő erő terén a helyzet ugyanez. Minimális mennyiségű Szu-22 (az is inkább felderítőnek), miközben szovjet Szu-24 és MiG-27-tel felszerelt alakulatok állomásoztak itt. Bődületesen nagy a kontraszt a szovjet és a VSz tagországok ereje között.
Tehát a két nehézfiú mellett néhány kiemelt alakulatot leszámítva a VSz tagállamok részben erős túlzással sokszor csak segédcsapatok szintjét érték el, de ez a NATO oldalán is így volt.