mizar1#88
Ezt csak te látod így. (illetve a hívők), akik egy emberfölötti értelmet tételeznek föl melynek szolgálata vagy imádata az ember legfontosabb célja.
De ez nem így van.
Ateistaként lett családom, építettem házat ültettem fákat és gyönyörködöm a természetben.
Az evolúció szempontjából tudom, hogy egy láncszem vagyok csupán a hosszú sorban.
Létem oka a szüleim léte, mint ahogyan az ő létük okai az ő szüleik voltak.
A nagy alkotások megmaradnak, amíg az emberiség létezik. Beethoven Mozart vagy Bach zenéjét tíz vagy százezer év múlva is elő fogják adni.
Az emberiség még nem tűzött ki célokat maga elé, ez a kor még nem köszöntött be, de majd be fog köszönteni.
Van értelme az életnek tehát, és ezek az élet örömei, és a Világban való gyönyörködés.
A Világ szempontjából teljesen jelentéktelenek vagyunk.
A Naphoz képest a Föld eltörpül, és pár fényév távolságból nincs az a távcső amivel a Nap ne lenne pontszerű.
Ha tíz-húszezer fényévre el tudnánk menni és nem rögzítenénk az utunkat pontosan, vissza se találnánk.
Pár százmillió fényév távolságból már a galaxisunkat sem tudnánk megtalálni, mert az is jelentéktelen.
Örüljünk, hogy vagyunk, hogy élvezői lehetünk ennek a hosszú evolúciós útnak és hogy olyan szerencsések vagyunk hogy emberként csodálhatjuk a Világot.
Ez szerintem a legtöbb ami létezik.