#21
Nos a természetben fraktál képet muatató rendszerek valóban fraktálok is!
A fraktál létrehozása gyakorlatilag egy viszonylag egyszerű algoritmus, művelet újra és újra történő ismétlésén alapul. Az egyszerű növények erre roppant jó példát jelentenek. Van egy viszonylag egyszerű eltolásból, csavarásból akármiből álló művelet sorozat, ahogy a következő sejt a már kialakult sejtcsoport mellé kerül az osztódáskor. Az, hogy ezzel az eljárással létrejön egy iszonyatosan bonyolult struktúra szinte az ember számára felfoghatatlan, de csak mert nem tudunk egymilliárd ilyen műveletet agyban végig számolni.
A szöveteknél szintén ilyen mechanizmus van. Van az őssejt az egyiknél az egyik osztódási mód indul be és lesz belőle máj, a másiknál egy másik algoritmus abból lesz az izom, a harmadiknál meg bőrszövet.
A dolog aztán azért érdeks, mert a világegyetemben ezek a struktúrák nem önállóan, egymásra gyakorolt hatás nékül léteznek, hanem összekapcsolódnak és rendszert alkotnak. A rendszer egy olyan az univerzumon belül létező valami, aminek saját törvényei vannak, egy miniuniverzum.
A fizika alap erői önmagukban nem magyarázzák meg azt, hogy ezek az erők miért kezdenek el ilyen rendszereket létrehozni. A nagy erők létrehozhatnának egy olyan univerzumot ahol egyetlen hozzájuk kapcsolódó struktúra van a végtelenül kicsi mérettől a végtelenül nagyig, ez egy dimenzió. Igen de ahhoz hogy kitöltse ezt valami, rendszerekt kell alkotni.
Az univerzum nem üres dimenziókból áll. Tele van apró kis öntörvényű rendszerek végtelnjével, de hogy miért azt meg jól nem tudjuk.
Pl ha megtalálják a Higgs bozont, akkor választ kapunk mindenre? Nem hiszem.
Arra soha nem kapunk választ, hogy mi az a csoda, ami a rendszert rendszerré teszi, egy univerzummá az univerzumon belül, miközben továbbra is része a nagynak, kapcsolatban áll vele, és más rendszerekkel. Mi a Kapcsolat!?
Ez a nagy kérdés!
Amit azonban a jelenlegi tudomány soha nem tesz fel!
Mert tudja, hogy nem tudná megválaszolni.
#21