gforce9#118
Látom a téma érdekel, ezért javaslom keresgélj neten, nagyonsok, közérthető leírás van róla, hogy miért gondolják a tudósok azt, amit gondolnak :)
Én csak egy mondatra reagálnék:
"Már eleve ott a gond, hogy a robbanásban minden erő a robbanás középpontjától kifelé mutat."
Az ősrobbanás elméletének valójában semmiféle köze nincs a hétköznapi értelemben vett robbanáshoz. Helyesebb felfúvódásként említeni, picit közelebb van az elmélethez ez a szó. Úgy hisszük jelenleg, hogy az ősrobbanás illetve felfúvódás alakította ki magát a teret is. Mivel ezt elképzelni 3d-ben eléggé nehézkes, 2 dimenziós példát szoktak felhozni. Egy leeresztett pöttyös léggömböt kell elképzelni aminek a mérete pontszerű. A léggömb felülete jelképezi a mi 3d-s terünket, kivéve persze, hogy ez csak 2d. Elkezdjük ezt a léggömböt felfújni, és a felületén lévő pöttyök (ezek jelképezik a galaxisokat-csillagokat) elkezdenek egymástól távolodni, hiszen a felület nő. Viszont a léggömb felületén nem tudsz rámutatni egy bizonyos pontra, hogy márpedig a tágulás középpontja ez a pont, hiszen a tágulás középpontja valójában nem esik bele a léggömb felületébe (az a léggömb közepe, amit mi 2d-s lények nme láthatunk). Tehát, ha mi a léggömb felületén élnénk a mi "terünkben" nem tudnánk megmutatni, hogy a tágulás honnan indult, de azt viszont érzékelnénk, hogy a csillagok távolodnak tőlünk. Sőt azt érzékelnénk, hogy szinte mindegyik távolodik mindegyiktől. Ebből fakadóan, nem olyan egyszerű egy felrobbanó bomba fizikáját erre ráerőltetni, hiszen nem hasonlít a kettő egymásra. Persze mindez egyelőre csak elmélet, bár elég szépen tartja magát évtizedek óta. Szóval, lehet benne valami. :)