atomjani#66
Narumon gondolkoztam ezen. Ebbe az irányba lehet csak haladni. Egy olyan agymosást csináltak eddig, hogy közömbösek lettünk az olyan megnyilatkoztatással szemben, hogy törvénytelen, nem emberi viselkedés megvásárlás nélkül hallgatni valamit. Igazából ez a koncepció bedőlni látszik. Ez egy féknek jó bizonyos határig.
Inkább arra kellett volna megtanítani az embereket, hogy nem kell mindenért fizetni, de akik számukra jó zenét készítettek, azok csak megérdemlik a pénzt. Már évi 1 szám kifizetése is jó és a lehetőségeihez képest ez növelhető.
Valahol ott lehet a probléma, hogy ugyan a számot értékelik, de az előadót már nem. Vagy a rosszabbik esetben egy számot sem értékelnek igazán. Azt hiszem vagy túl kevés számot hallgatott meg, vagy nagyon felületesen hallgatta és élte át érzelmileg.
A te koncepciód azért mutat jó irányba, mert egyrészt nem egy teljesíthetetlen dologról van szó hihetetlen nagy elvárással és teherrel. Másrészt meghagyja a szabad döntést, hogy melyik értékeli igazán az ember és melyik érdemeli ki pénz formájában a fizetséget. Sajnos szinte minden zenész és zenei kiadó azt hirdeti, hogy milyen jó zenéje van és neki jár érte pénz. Hát ez valóságban úgy van, hogy hagyjuk a marketing szöveget, inkább add oda a zenét. Ha valóban értékesnek találom és az én érzéseim szerint megérdemli a pénzt, akkor meg is kapja. Olyan zene után fizetni, amit az emberre rátukmálnak és végül kiderül, hogy számunkra szart se ér, az nem fair dolog. A zenész és a kiadó a fogyasztókból él meg. Mivel a törvény nem hat az emberekre és nagy ívben leszarják azokat, akik nem adnak igazi értéket számukra, ezért a zene és filmiparnak is nagy változásnak kell átesnie.