Informatika és tudomány

  • Solt
    #42032
    Na látod, itt a gond... fordított esetben én elolvastam volna a cikket és azt mondtam volna, hogy ez tényleg gáz! Idézek belőle párat, hátha átmegy belőle valami,

    Inkább adok egy linket egy kalózoldalra, ahonnan letölthető a játékom.” – írta nemrég egy indie fejlesztő, ami azért nem egy olyan mondat, melyet gyakran olvasnánk tőlük. Persze ez így csak egy része a történetnek, nagyon fontos a szövegkörnyezet is: a fenti mondatot a(z egyébként igen népszerű és mind a kritikusok, mind a játékosok által elismert) Defender’s Quest készítője írta egy blogbejegyzésben, ahol megpróbálta elmagyarázni, hogy számukra – azaz az apróbb, „indie” fejlesztők számára – miért jobb lehetőség még az is, ha lekalózkodják a játékukat mint az, ha a G2A-n veszik meg.

    Az egész egy Steam kóddal kezdődik. Érdemes tudni, hogy míg a Steamen történő vásárlásokért a Valve szintén jutalékot szed be (itt is 70/30 arányban), a Steamworksön keresztül elkészült kódok lényegében ingyenesen kerülnek a fejlesztő / kiadó kezébe, ezeket ők utána el tudják adni máshol (ilyen például a fenti GMG, vagy Humble), árulhatják a saját oldalukon vagy akár oda is adhatják például promócióként vagy tesztelőknek. Ez az, amit viszonylag könnyedén tudnak egyesek kihasználni. Kell a dologhoz egy vagy több lopott hitelkártya adat – ezeket jellemzően az internet elrejtett sarkaiban, a darkneten szerzik be. Van tehát egy hitelkártyád, van rajta valamennyi pénz, amit neked valahogy kifehérítve kell megszerezned, elmész tehát egy vagy több népszerű indie fejlesztő weboldalára és jelentős mennyiségű kulcsot veszel, melyeket azonnal, jelentősen olcsóbban fel is pakolsz a G2A-ra, ahol éppen azért, mert nagy az árkülönbség, természetesen gyorsan meg is veszik. Ha mindezt a saját pénzeddel csinálnád, akkor elég rossz üzletet csinálnál, hiszen veszteséggel adnád el az árut – viszont mivel a pénz másé, így az eladás utáni haszon száz százalékban a te nyereséged és ami a legszebb: alapvetően tiszta a pénz.

    Kövessük viszont vissza picit a pénz útját és látjuk, hogy a fenti megoldással a lopott összeg a fejlesztő számláján parkol. Nyilván ekkor már az adott kártya tulajdonosa is észreveszi, hogy valaki jogtalanul költött helyette, így a bankjának segítségével elindít egy úgynevezett chargeback eljárást. Ezt tipikusan „card not present” tranzakcióknál használhatjuk, azaz jellemzően online bankkártyás fizetésnél, mikor a fizetés után nem azt az árut kapjuk amiért fizettünk, vagy (és esetünkben ez történik) észrevettük, hogy jogosulatlanul vontak le pénzt a számlánkról, akkor azt a banknak köteles megvizsgálnia és a követelést visszaterhelni az eladóra. Ráadásul a chargeback nem csak annyit tesz, hogy a kifizetett összeget visszaveszik, általában a bank eljárási költségeit is az eladónak kell kifizetnie, sőt bizonyos esetekben még az online bankkártyás fizetési lehetőséget is megvonhatják.

    És itt válik az egész már-már tragikomikussá, hiszen nézzük meg az ügylet szereplőit! Van egyszer a tudatlan ember, akinek ellopták a kártyaadatait, ő az ügy végén nullán van, nem vesztett, nem nyert semmit. Van a tolvaj, aki viszont jelentős összegre tehetett szert, hiszen a G2A eladások olyan 90 %-a nála landol. A másik 10% pedig a G2A-nál, ami így szintén haszonra tesz szert. Van a G2A-n vásárló, másik tudatlan ember, aki (látszólag) nyert az ügyön, hiszen mondjuk féláron vette meg azt, amit akart. És a sor végén ott van a vétlen fejlesztő, akitől nem csak „elloptak” x értékű kulcsot, neki ez x+y% veszteséget jelent a chargeback költségei miatt. És jelen esetben nem dollárszázmilliókat mozgató nagy kiadókról beszélünk, hanem olyan emberekről, csapatokról, akiknek azért elég fájdalmas tud lenni egy-egy ilyen, néha több százezer dollárra rúgó csapás.

    Felmerül a kérdés: miért nem tesznek valamit? Ennek két oka van. Egyrészt relatíve nehéz visszanyomozni, hogy pontosan melyik kulcsok azok, melyeket jogtalanul vettek, itt azért nem az történik, hogy Petike nézegeti az Excel listát és minden kiadott kód után kihúz egy sort. Eben a legutóbbi időkig a G2A például nagyon nem akart partner lenni, látszólag jobban védte a sáros eladókat, mint a „meglopott” fejlesztőket. Másrészt, még ha meg is tudják a kulcsok listáját szerezni és technikailag lehetőségük is van visszavonni ezeket (erre például a Steam lehetőséget ad), úgy általában rajtuk csattan az ostor. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy volt már rá példa. Tavalyi év elején derült ki, hogy nagy mennyiségű Far Cry 4 kulcs került ki a G2A és Kinguin oldalakra egészen olcsón, melyeket lopott kártyaadatokkal vásároltak az Originen keresztül. A Ubisoft elkezdte ezeknek a kulcsoknak a visszavonását, azonban a net népe erre azonnal kitörő dühvel reagált és nem azon oldalak, azon személyek irányába, ahonnan és akiktől vették a kulcsokat, hanem a francia céget megcélozva. Az eredmény az lett, hogy a Ubisoft részben meghátrált és bár minden joguk meglett volna rá, a már felhasznált kulcsokat végül nem érvénytelenítették. És ez jól mutatja, hogy a vásárlói nemtörődömség és tudatlanságot használják ki ezek a nepperek: az átlag vásárló nem tudja és nem is érdekli, hogy a kulcs kitől van – olcsó és kész.

    Oké, de akkor miért nem csapnak le a helyre a nagy kiadók? Azért, mert egy-egy ilyen esetet leszámítva ők a legritkább esetben sérülnek. Ennek egyik oka az, hogy ők azért jellemzően zárt rendszerben üzemelnek, a Steamet leszámítva az EA játékokat az Originen, a Blizzard játékokat a BattleNeten, a Ubi játékokat a Uplayen keresztül vesszük és aktiváljuk és ami nagyon fontos: jellemzően saját célra, azaz kód nem kerül ki a rendszerből. Másrészt ezeknek a cégeknek megvan a pénzük és lehetőségük arra, hogy az ilyen esetleges csalásokkal foglalkozó csapatokat foglalkoztassanak, ami hatékonyabb és egyszerűbb, mint a piacterekkel vesződni. Ráadásul ezen piacterek jellemzően olyan helyeken vannak bejegyezve, ahol a nemzetközi törvények a legritkább esetben tudnak érvényesülni – talán nem is véletlenül.

    Na most ehhez képest jössz azzal, hogy a Steam 125 millió fiókjából feltörnek 77000 fiókot havonta! Ez konkrétan a fiókoknak a 0.0616%-a, ráadásul ezek jó része júzer error következménye a kétlépcsős azonosítás nem használata, illetve a gyenge jelszavak miatt.

    Egyrészt körtét hasonlítasz almához, de inkább egy csillag csavarhúzóhoz, másrészt tényleg úgy érzed, hogy a két dolog említhető egy lapon a fentiek tükrében? Ha nem, akkor ne ragozzuk tovább, ha igen akkor ne sértődj meg az általam használt jelzőkön... ;)