A megfogalmazással van bajom, hogy "a foglalkoztatási dóziskorlátot is csak páran" implicite azt sugallja, mintha létezne ma Japánban további átléphető dóziskorlát a munkásokra szabott limit és a halálos dózis között, mintha ez a korlát csak amolyan mókadolog lenne. Szerintem jobb a rideg tényeket pontosan, félreértelmezhetetlenül közölni. A munkások némelyikét ért dózis nem piskóta, valós, a legtöbbjük komoly eü. kockázatot vállalt egész hátralévő életére, de a lakosság is kap épp eleget, szóval nem lennék a helyükben. A dolog súlyát elmaszatoló hozáállás a szakmában nem segít megelőzni egy újabb hasonló esetet...
Ráadásul az atomenergiával kapcsolatban fontos a közbizalom, ilyen apró kozmetikázások oda is vezethetnek, hogy az emberek elkezdenek kételkedni a hozzáértők szavahihetőségében, akkor aztán baszhatjuk az új paksi blokkokat, viszont öregkorunkra kaszálhatunk repcét valami lepukkant biomasszaerőmű fűtéséhez :)
Mellesleg hasonló apró kozmetikázások vezetnek oda is, hogy a tartalék (vész-) áramellátó-rendszerek pincébe telepítése egy cunamiveszélyes partszakaszon senkinek nem szúr szemet - az "is csak" szópár elég aggasztó mondjuk abban a mondatban, hogy "az erőmű telephelyét a tervezési limitet meghaladó méretű cunami is csak néhány száz évente éri el", és ezt bizonyára leírták pár kockázatelemzésben. És ezzel el volt intézve. Ami szerintem rohadtul nincs rendben.
Az meg, hogy valaki olyan hülyeséget irkál hogy a japánok világítani fognak a sötétben 100 évig, az elszomorító, és kicsit elgurul a gyógyszer, de ne hagyd magad, ne indulatból válaszolj, nem éri meg.