Svéd extrém/progresszív/math metál
-
msstz #41 Próbáltam Meshuggah-hoz hasonló zenéket keresni és hallgatni, de nem ütötte meg egyik sem ezt a mércét. Valószínűleg azért nem, mert a többi zenekar a technikalitást a technikalitásért használja, mert divatos, elterjedt "kifejezésmód", amely korszerűnek tűnik. És aztán ráröfög vmi elhízott, tetovlt, piercinges huszonéves majom, vagy vmi eltévedt, hosszúhajú, komoly progmetálos figura.
A Meshuggah-ban ezzel szemben a technikai tudást nem azért erőltetik, mert jó erőltetni, meg mert ez egy technikai zene és annak így kell hangoznia. Sokkal inkább az atmoszféra kedvéért, ami azonban szintén eltér a többi metálatmoszférától: egy korai Immortal egész más atmoszférával rendelkezik, de nem csak, hogy más, hanem egészen más típusú. A Meshuggah-ban egység, komponáltság, rend és ezért paradox módon nyugalom van -- ha a nagy képet nézzük. Szerintem az obZen üzenete nem csak az emberekre vonatkozik, hanem magára a zenekarra is, legalábbis a zen része.
Nem találkoztam még ennél kiegyensúlyozottabb, mégis nagyon durva zenével, ami nem dallamokkal, riffekkel, tremolóval, meg blast beattel (a Combustion ezért szar szvsz) próbál kemény lenni, hanem kalkulált renddel. A szövegek meg nagyon jók metálzenekarhoz képest -- a Catch 33-n biztosan.
Jelenleg ez az egyetlen metálzene, ami a gépemen van. Van még örmény duduk, a két Karl Sanders, meg az eggyel előbbi Ulver. Nagyjából ugyanazt a nyugalmat képes árasztani ez a zene is, mégha ez hülyén hangzik is. Emiatt ézem azt, mikor hallgatom, hogy itt minden tökéletesen úgy történik, ahogyan kell neki: nincsenek extravagáns megőrülések csupán azért mert meg lehet őrülni, minden a maga determinált rendjében halad előre.