BlackRose#528
Csak az a baj az álltásoddal, hogy senki sem kényszeríti az embereket a keveredésre. Két féle társadalom létezik, nyitott és zárt, szabadság és börtön. A szabadságtól azért félsz, mert akkor nem tudod kontrolálni a dolgokat, szabadságban nem kényszerítheted rá az embert, hogy pl. saját nemzetén, faján belül éljen, házasodjon, szaporodjon. Szabadságban nem kényszerítheted rá az embert, hogy hová mennyen, kivel beszéljen, kivel dolgozzon. Ezt csak diktatúrában érheted el.
Nem tudom olvastad-e lejjebb azt, hogy egy unokatestvérem Ausztráliában 50% magyar, 25% bolgár, 25% szerb a férje viszont 50% angol, 25% japán és 25% fidzsi. A gyerekeik tehát még véletlenül sem “félvérek”, hanem polikulturálisak. Egyébként a szűkebb családban beszélnek 4 nyelvet (és a gyerekek is kb. ezt meg is fogják tanulni – jelenleg 4-6 évesek), ünneplik a magyar és angol ünnepeket is (és az ausztrált, de részben a többit is, amihez közelebb álnak a rokonokon keresztül). És ez nem egy példa ilyen van sok és mindég több és több lesz. Ezt szabadságban lehet.
És ez még véletlenül sem jelenti, hogy mindenki egyforma lesz, nézd meg az USA-t, az is egy külön nemzet, amelyben megtalálható sok univerzális és sajátos is úgy a nagyvilághoz viszonyítva, mint a külön-külön belső szubkultúrák között is. Az emberek sokkal több dologban hasonlóak és különbözőek, mint maga a nemzet vagy a faj. Az, hogy mondjuk 1000 év múlva gyakorlatilag minden nemzet egy nagy nemzeté keveredik sok apró szubkultúrával az először is nem baj és természetes, és még csak nem is újdonság. Amióta világ a világ ez mindég így volt. Nagyon sok valamikori nemzet megszűnt létezni és beolvadt másik nemzetekbe, és sok nemzet nem is szűnt meg csak átalakult. Nézd csak meg a történelmet és meglátod, hogy a nemzetek jöttek, mentek amióta világ a világ. Mindennek van ezen a földön eleje és vége, ez a természetes. Ami nem alkalmazkodik, vagy nem nyújt valamit amit nem lehet helyesíteni az eltűnik. A nemzetnek is megvan a feladata, addig még szükséges az embereknek addig létezik. Nem azért jött létre, mert valami szent dolog, hanem azért mert eddig nélküle nem lehetett hatékonyan megélni. A jövőben ez nem biztos, hogy így lesz.
Ami viszont az önbecsülést illeti, én nem azért becsülöm magamat, mert magyar vagyok és sírnák, ha pl. Newton-t azért becsülnék, mert angol volt, vagy Gausst, azért mert német volt. Ezért nem is tudom elképzelni azt, hogy valaki pl. büszke, azért mert magyar vagy angol, vagy német. Legyél boldog, mert magyar vagy, az OK, de büszke csak azért lehetsz, ami a saját erőfeszítéseid eredménye és csakis akkor becsülheted meg magad, ha van valami, amire büszke lehetsz. Ehhez nincs szükség gyökérre, de a gyökér egyébként mindég megvan, ha tudsz róla, ha nem. Az önbecsülést ki kell érdemelni, azok nem becsülik magukat, akiknek nincs miért. És ezt nem lehet és nem szabad a múltban a gyökerekben keresni, mert ott nem találhatjuk meg, esetleg csak illúziót találhatunk, amely még véletlenül sem hozhat biztos és stabil jövőt.