BlackRose#448
Nem a kolbászkerítésről van itt szó, hanem a felkészületlenségről, naivitásról és arról, hogy valaki túlbecsüli magát és még akkor mind ennek a tetején, amikor nem sikerül neki az irreális cél megvalósítása, akkor nem magában keresi a hibát, hanem másokat okol. Szóval valahogy ez nekem nem néz ki érett felnőtt viselkedésnek.
Ami a külföldi megélhetést illeti (tapasztalatból mondhatom méghozzá már több országban is éltem és dolgoztam), még véletlenül sem könnyű, de amikor az ember felfogja, hogy a legtöbb baj a saját nem megfelelő hozzáállása, és ezen változtat akkor általában minden javul és néhány hónap alatt nem csak a kerítés lesz kolbászból (relatív a hazai körülmények között) hanem még sok minden más is. Általában megszűnik a bizonytalanság, az ember többnyire mindent viszonylag gond nélkül meg tud venni, alkalma lesz egy picit világot látni (mert lesz miből), és ami talán a legfontosabb tervezni is képes nem csak egyik napról a másikra éldegélni. Persze ehhez nem elég a külföld, csak láttam sok alacsonyan képzett nyelvet alig beszélő szorgalmas magyart, aki külföldön sokkal jobban él, mint otthon a magasan képzett ember, akinek állítólag “jó” állása van.
A kerítés nem kolbász, de a lehetőségek a gazdasági környezet, annyira összehasonlíthatatlanul jobb, hogy nem is érdemes beszélni róla. Persze ez nem jelenti, hogy a megoldás abban van, hogy mindenki külföldön keresse a javulást, hanem inkább abban, hogy tanuljunk azoktól, akik már előrébb járnak, és hasonló dolgokat próbáljunk meg otthon elérni. Nem lehetetlen, csak a megfelelő módszereket kell alkalmazni.