BlackRose#372
Az emberek oldják meg a helyzetet (nem a politikusok), a politikusok csak katalizátorok lehetnek a legjobb esetben is, de döntéseik is azok a keretek közé korlátózódnak, amelyek az egész társadalom által lehetségesek nem beszélve a végrehajtást. Lehet politikus lenni és dönteni valami marhaságot, de a végén, hogy sikerül-e ezt végrehajtani az nem a politikustól és nem is annak az elszántságától függ. Ugyanakkor a tudósok (ha már említetted őket) meg azért vannak, hogy a fejlődés legalább elméletileg egy értelmes és logikus irányt kövessen, hogy a kockázatokat elfogadható szintre tudjuk csökkenteni, mert ez nélkül vagy nem merünk tovább lépni vagy nem tudunk.
Egyébként minden nemzedék a történelem során a változásokat túlnyomóan negatívan ítélte meg (az ókori görögök óta, de biztos még előttük is), és ez persze nem teljesen alaptalan, de minden esetben felesleges és túlzott félelem eredménye. A fejlődés ugyanis NEM azt jelenti, hogy mindenben jobbak, erősebbek, gyorsabbak, okosabbak stb. vagyunk, hanem azt, hogy hatékonyabbak vagyunk és azt, hogy optimálisan illeszkedünk a körülményekhez. És ez sokszor azt jelenti, hogy valamit látszólag elhanyagolunk, mert a valóság abban van, hogy nem vagyunk sem mindentudók, sem mindenhatók, sem mindenütt jelenlévők, vagyis korlátolt idő és erőforrások álnak rendelkezésünkre, és az ami a múltban fontos volt ma már lehet, hogy nem annyira fontos és ezért nem tudjuk azt olyan szinten fenntartani mint volt (mert nincs is rá szükség), viszont valami más ami a múltban akár nem is létezett most nagyon fontos és inkább erre költsük időnket, energiánkat.
Egyetlen dolog ami szerintem elhanyagolhatatlan (és mégis elhanyagoltuk) az pedig az emberek lingvisztikai képessége amelyre a kommunikáció - emberek között és az emberi agy belső kommunikációja is - tehát gyakorlatilag maga a dolgok megértése alapszik. De az is lehet, hogy az új körülményekkel már ez nélkül is szembe tudunk állni? Nem tudom, majd egyszer látni fogjuk az eredményt.
A praxeológia azt mondja, hogy az ember mindég a kevésbé kielégítő helyzetét akarja egy jobban kielégítő helyzettel felváltani, tehát jobban akarja érezni magát mint ahogy jelenleg érzi magát. Először persze az alapvető szükségleteket kell kielégíteni, de aztán amikor ez megvan (és nyugaton ez már általában elég régóta megvan) már nagyon széles a skála, hogy mi jobb, mi rosszabb, mit lehet, mit nem lehet… már nem olyan könnyű megmondani. Karl Popper mondta, hogy a baj mindég abban van, hogy valaki azt hiszi, hogy az övé az abszolút igazság és, hogy ha a világ eltér ettől akkor nem jó és változtatni kell.
A valóság pedig az, hogy a sötétben kutatunk és néha jó helyre lépünk és néha rossz helyre, nem garantált a jobb jövő még véletlenül sem, dolgozni kell érte. De, hogy mit, hogyan, merre, mikor, miért… na ezt nem tudja senki, ezt részben a tapasztalataink alapján (amibe a tudomány is tartozik) tudjuk eldönteni, de a végén az a fontos, hogy ha látszik, hogy rossz irányba haladunk akkor nem visszalépni kell (mert az lehetetlen) hanem korrigálni. Pl. az EU nem működik, ahogy szeretnénk, és ahogy elképzeltük, de a megoldás nem az EU szétrúgása, hanem javítása, csiszolása. De az, hogy hogyan, merre ezt csak úgy tudjuk ha a tudomány, logika, értelem, tapasztalatok és persze tradíció is a segítségünkre van. De egyiknek sem szabad döntő szerepet adni, és tudni kell, hogy az eredmény nem lesz tökéletes és további korrekciókra lesz szükség, mert minden változik és mindég alkalmazkodni kell az új információhoz az új helyzethez.