BlackRose#320
Soha nem is volt a célom, hogy azt mondjam, ami mindenkinek tetszik. Egyébként szinte biztos vagyok benne, hogy a bűnözést jobban elítélem mint te, de a különbség az, hogy én bűnöző embereket látok és nem pedig a bőrük színét vagy nemzeti hovatartozását.
Nem kell senkit sem feltétlenül szeretni, miért kellene nekem szeretni egy embert (fajtól, etnikumtól, nemzeti hovatartozástól függetlenül), csak meg kell becsülnöm mint embert (és nem diszkriminálni és ha lehet és ha tudok együttműködni vele a jobb körülmények megteremtése érdekében), olyan baromságokkal meg, hogy szeretnem vagy gyűlölnöm kell egy nemzetet vagy fajt nem is tudok mit kezdeni.
És még valamit, nekem sokkal nehezebb volt magyarnak lenni mint neked (feltételezem, hogy Magyarországon születtél és élsz), mert én délvidéki magyar vagyok (kisebbség), nekem semmi sem volt automatikus, mindenért “harcolni” kellett, és mégsem vagyok nacionalista. Pedig a 90-es évek éppen elég szemetet tettek a pofámba (Délszláv háborúk, gazdasági zárlat stb.), amire a legegyszerűbb válasz a nacionalizmus lett volna, de én soha nem a legegyszerűbb választ keresem, hanem a logikus és értelmes választ. Az, hogy az elmúlt 10 évben többnyire külföldön élek (méghozzá polikulturális környezetben – a multikulturális szót nem használom, mert valójában egy téves kifejezés), csak megerősítették bennem azt az érzést, hogy nem tévedtem.
Örülök neki, hogy családom és közeli környezetem elégendő bölcsességgel rendelkezett és, hogy ez miatt nem lett belőlem egy nacionalista, antiszemita, fajgyűlölő apró emberecske, még akkor amikor jómagam nem rendelkeztem megfelelő bölcsességgel és tapasztalattal, hogy jól döntsek, mert láttam sok embert akinek ez sajnos nem sikerült. Az a tapasztalat, hogy a 90-es években nem csak elméleti, hanem gyakorlati nacionalista környezetben is éltem (mégpedig olyan nacionalista környezetben, amelyben általában az én nemzeti hovatartozásom, nyelvem, szokásaim és gyökereim voltak támadás alatt) 100% biztosítás, hogy soha, semmilyen körülmények között sem eszek meg semmiféle kollektivista baromságot, legyen az ideológiai, nacionalista, faji vagy akármi más.
Egyébként én nem vagyok finn, de azt tudom, hogy magamról a következőket tudom elmondani:
Genetikailag (a családfám alapján, amely az ükapákig, ükanyákig teljes) 87.5% magyar vagyok és 12.5% német. Ami a kulturális és lingvisztikai hovatartozásomat illeti, eltudom mondani, hogy az anyanyelvem magyar, de ezen kívül folyékonyan beszélek angolul, szerbül (cirill betűk is) és horvátul, és közepes szinten németül és latinul. A magyar irodalom fontos részét elolvastam, de ezen kívül az angol nyelvű irodalomról és a délszláv irodalomról is ugyanezt mondhatom el (és még sok másikról pl. német, orosz, francia stb. de ezeket inkább forditások által ismerem). Ünnepeim megegyeznek azzal, amit a magyarok ünnepelnek, a magyar történelmet is ismerem (többek között elolvastam A Magyar nemzet történetét – Szilágyi Sándor), de ugyanakkor az angol történelmet is pl. David Hume és Thomas Babington Macaulay tollából). Persze ismerem a délszláv szokásokat is és történelmet. De sok más nemzet szokásait, történelmét és kulturáját is ismerem tehát egyfajta hibrid vagyok mert még John Wayne és Clint Eastwood is formálta szemilyiségemet... szóval aki akarja megérti, aki nem az meg nem. Ami a vallást illeti agnosztikus vagyok, de családom és tágabb környezetem keresztény (Katolikus) és ezért nagy százalékban a keresztény értékek formáltak és a mai napig is segitenek az életben.
Látod nincs itt semmi ismeretlen, tudom azt is, hogy honnan jövök, azt is, hogy ki vagyok, és azt is, hogy hová akarok menni (bullshit nélkül is)... pedig ha hiszed ha nem az iskolában egyáltalán nem tanitottak ezekről a dolgokról, sőt...