Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #2
    amely a hideg hajtóanyagok feltöltését követően megfagyott, ezzel kialakítva a habban egy nehezebb, és a környező területéhez a fagyás okozta roncsolódás miatt gyengébben kapcsolódó darabot, előidézve ezzel a könnyebb leválást és a szárny súlyosabb sérülését.

    A CAIB jelentésben is szerepelt, illetve a fenti képen is látható, hogy az a rámpa-habszivacs, ami levált, több korábbi alkalommal is levált. Alakjánál, kialakításánál fogva nem vagyok biztos benne, hogy az eső és a fagyás okozta a levállást, de ez ügyben ugye utólag már sose fogunk biztosat tudni. Mindenesetre több korábbi alkalommal is került sor hasonlóra, és például az STS-50 júniusban startolt, ott az eső és a fagyás aligha lehetett kiváltó ok.

    A mostani, műholdhullásos időszakban volna egy, a Columbia katasztrófájához is kapcsolódó kérdésem, mégpedig az, hogy véleményetek szerint a légkörben el nem égő űreszköz-törmelék mekkora sebességgel érhet felszínt. Én abból indulok ki, hogy a légköri elégést alapvetően a szerkezetek belső részében elhelyezett, nagy szilárdságú, adott esetben hőálló anyagból készült szerkezeti elemek - pl. nagy nyomásra tervezett tartályok - élhetik túl, amelyek önmagukban megfelelően áramvonalasnak tekinthetőek a 0,8-0,9 M körüli sebességű becsapódásra. Nincs egyébként elképzelésem arra nézve, a klf. alakú és ballisztikai együtthatójú testeknek milyen magasságban hol állandósul a zuhanási sebességük, szóval ha valaki tud erre példákat hozni, azt megköszönöm.

    A földetérési sebesség a tárgy alakjától függ leginkább. amelyik tárgy tud felhajtóerőt generálni, ott a sebesség csökkenni fog ahogy egyre sűrűbb és sűrűbb légrétegekbe ér. Így például egy hajlított alu lemezdarab például nagyon szerény sebességgel érhet földet. Egy áramvonalas test teljesen más eset, az sokkal nagyobb sebességgel éri el a földet, mert a légellenállás nem fékezi.

    Pontos értékeket nem tudok neked így most mondani viszont, majd ha lesz időm, akkor kutakodok kicsit. :)