Doktor Kotász#19
Ha függőlegesen érkezne, akkor csak a test tömegétől és az alakjától függ a becsapódás sebessége.
A közegellenállás a sebesség négyzetével arányos. Tehát ha valami kétszer gyorsabb, akkor négyszer nagyobb közegellenállás hat rá.
Két erő fog hatni a testre a gravitáció és a közegellenállás. Ha van idő az egyensúly beállására, akkor a két erő egyforma lesz. Egy ejtőernyősnél mindegy, hogy 1000 méterről ugrik vagy 5000-ről, hozzávetőlegesen 200 kmpó sebességre gyorsul, ha cserben hagyja az ejtőernyője. Persze, ha olyan testhelyzetet vesz fel, hogy fejjel előre nyújtott testtel, mint egy műugró, akkor gyorsulni fog.
Közegellenállás: F = C x A x ró x v-négyzet
C az alaktényező, mint a sportkocsiknál A az mozgásvektorra merőleges keresztmetszet, ró a közeg sűrűsége és a v a sebesség.
A gravitációs erő: F = m x g.
m a tömeg, g meg a gravitációs állandó.
Tehát m x g = C x A x ró x v-négyzet.
Ebből v = gyök (m x g / C x A x ró).
A g meg a ró az adott, tehát csak a test tömege és az alakja a méretével a meghatározó, tehát a C (ez a forma tulajdonsága, tehát az alak), illetve a keresztmetszet, azaz a méret a döntő.
Viszont belép a képbe a bibi, hogy nem merőlegesen zuhannak az űreszközök, hiszen pályáról lépnek a légkörbe, és nem egy gigantikus daruról potyogtatják le őket.
Ez viszont egy szögfüggvényt csempész a képletbe, hiszen a haladási iránnyal szöget zár be a gravitáció, és mivel a pálya szöge folyamatosan változik, a becsapódáskori értéket kell figyelembe venni. Fáradt vagyok, és lekellene rajzolnom, hogy kilogikázzam, hogy szinusz, coszinusz, tangens vagy cotangens.
Persze feltételezem, hogy van ideje a testnek beállni az egyensúlyi erőre, és nem az az eset áll fent, hogy annál gyorsabban halad, és hiába lassul a közegellenállástól, hamarabb csapódik be, mint lelassulna arra a sebességre, hogy a közegellenállás és a gravitációs hatás egyenlő legyen.