Deus Ex#1
Kiváló, köszönöm, egy elgépelés a második oldal első bekezdés utolsó mondatában: lehetetten, amely valószínűleg lehetetlen akart lenni.
Szaksajtónak tekinthető helyen - AS vagy Aero - olvastam, hogy a Columbia a startálláson közel negyven napot töltött, és ezalatt több alkalommal megázott. Feltételezték, a hőszigetelésnek voltak rései - kiváltképp az Orbiter első rögzítési pontja körüli, kézzel felvitt szigetelés környékén - ahol víz juthatott a szigetelésbe, amely a hideg hajtóanyagok feltöltését követően megfagyott, ezzel kialakítva a habban egy nehezebb, és a környező területéhez a fagyás okozta roncsolódás miatt gyengébben kapcsolódó darabot, előidézve ezzel a könnyebb leválást és a szárny súlyosabb sérülését.
A mostani, műholdhullásos időszakban volna egy, a Columbia katasztrófájához is kapcsolódó kérdésem, mégpedig az, hogy véleményetek szerint a légkörben el nem égő űreszköz-törmelék mekkora sebességgel érhet felszínt. Én abból indulok ki, hogy a légköri elégést alapvetően a szerkezetek belső részében elhelyezett, nagy szilárdságú, adott esetben hőálló anyagból készült szerkezeti elemek - pl. nagy nyomásra tervezett tartályok - élhetik túl, amelyek önmagukban megfelelően áramvonalasnak tekinthetőek a 0,8-0,9 M körüli sebességű becsapódásra. Nincs egyébként elképzelésem arra nézve, a klf. alakú és ballisztikai együtthatójú testeknek milyen magasságban hol állandósul a zuhanási sebességük, szóval ha valaki tud erre példákat hozni, azt megköszönöm.