Caro#96
Pontosan, de legalább saját magukat elláthatnák a segélyezés helyett. Persze a mezőgazdasági munka is rengeteg szakértelmet igényel, csak talán ez nem annyira közismert.
Ezzel a szakértelemmel régen rendelkeztek az emberek, mert a körülmények rákényszerítették őket. Ma már ez nem kell, kevesen is tudják. Ez azonban növeli az egyéni kitettséget, ha úgy tetszik a szabadságot csökkenti (hiszen azokra vagyunk utalva, akik ezt csinálják).
Ez a legnagyobb veszély a gyártás kiszervezésével is: másra leszünk utalva, és ha az érdekeik úgy kívánják majd, és meg is tehetik, bármikor azt mondhatják hogy elég volt a rabszolgasorból, köszönjük.
Ahogyan ez a történelem során meg is történt sokszor, csak eddig 2.5 milliárd rabszolga egyszer sem gyűlt össze.
Ha csak annyit tesznek, hogy megfizethetetlen áron adják a termékeiket, legalább 10 év kell, amire magához térne a helyi ipar, és addig mit tudunk tenni? Még több hitelt felvenni? Görögország, Írország, Izland, USA, Spanyolország, Olaszország példája nem volt elég? Ez nem megy.
A fosszilis energiahordozókkal is ez történt: egy évszázadon keresztül marha olcsók voltak, mindenki hozzászokott az olcsó energiához, de exponenciális fölött nőttek az igényeink is. Teljesen világos, hogy beleütköztünk egy termelési plafonba, ami fölé csak iszonyatos költségek árán lehet menni.
Részben ez volt az, ami a 2008-as válságot elindította. Az energia ára mindenben ott van.
Ha pedig hiány van egy kritikus termékből, akkor azok az országok, akiknek meg tudják tenni, egyszerűen erővel elveszik (Irak, Líbia).
De hogyan lehet elvenni az olcsó munkaerőt, ami szintén egy "nyersanyag", ha így tekintem, mert anélkül az ipari kibocsátás töredékére esik vissza, és sanyarú világ következik.