BlackRose#152
Na, akkor még egyszer (de egy picit másképp)...
Mi az, hogy "virtuális siker"? Ha én keresek egy millió dollárt (ami mondjuk hitelből lett nekem fizetve és ezért valaki virtuálisnak tekinti) és én veszek rajta egy Ferrarit akkor az virtuális Ferrari? Az én sikerem virtuális? NEM!
De nézzük csak mi is történik itt. Az történik, hogy Nekem senki sem adós (mert kifizettek) én sem vagyok adós mert kifizettem a Ferrarit, de az aki engem kifizetett (hitelből) az igen, az adós. Ha képes törleszteni a megbeszélt feltételek alapján (szerződés alapján) akkor minden rendben, ha nem akkor az aki neki hitelt adott jár rosszul. Na most az neki pl. pénzben adott hitelt (mert ő pénzben fizetett nekem) tehát ha nem tud törleszteni akkor a hitelezője PÉNZT veszít (valódi pénzt még akkor is ha esetleg fizikailag nem látta a pénzt soha), ha viszont nem pénzt adott neki (ami ebben az esetben nem lehetséges) akkor fedezetét fogja elveszíteni (értékpapírjait, házát stb.), ha véletlen ez nem elég a törlesztésre akkor hiteleségét veszíti el és kiesik a játékból (ha valaki más nem vállalja a felelőséget - pl. a bankok mentésénél ez a valaki az állam volt).
A lényeg, hogy a fedezet mindég megvan, csak éppen nem biztos, ha annak a kezében, aki garantál. NEM lehet ezen a földön semmi virtuális kaját enni, inni, használni. Minden, amit az emberek a kezükben tartanak, létezik, nem virtuális, minden áru, csak éppen nem biztos, hogy annak a kezében van, aki a "valódi tulajdonos", de ha a törlesztés rendben lezajlik, akkor a végén annak a kezébe kerül az adott érték. Most más kérdés, hogy a hitelezőnek sokszor nincs is szüksége, hogy a vagyona az ő kezében legyen és nem is akarja azt, ezért ahogy visszakapja, már át is adja másnak további kamatok érdekében. De semmi sem virtuális itt, csak kevés dolog van annál akié végérvényesen, vagyis általában mindenki mindenkinek adós, még az is aki a hitelt adja, mert ő is hitelt vett fel, nem azért mert szegény, hanem pl. jobb feltételeket kapott és nagyobb kamatokat tud kapni ezért érdemes neki az üzlet, de ez nem rablás (mint ahogy a Marxisták és Proudhonisták mondják), hanem egy legitim és szükséges szolgáltatás, mert az lehet, hogy A kapott hitelt B-től 3%-al és nekem adja tovább 6%-al de ha A nem lenne akkor én képtelen lennék hitelt kapni mert B nem ad nekem még 16%-al sem. Szóval az egész rendszer nem más mint egy kockázatot elosztó gépezet, amelyben azok akik nagyobb kockázatot vállalnak nagyobbat nyernek vagy veszítenek aki viszont kisebbet azok kisebbet nyernek vagy veszítenek. Persze még itt az is szerepet játszik, hogy akinek a "tömege" nagyobb vagy más szavakkal hitelképessége és vagyona az kisebb kockázatokkal is nyerhet többet mint az akinek a tömege kisebb, de ez sem rossz, mert többnyire annak nagy a tömege aki hosszú ideje bizonyítja, hogy igen is hasznos a rendszerben, ez az aki gyarapítja vagyonát és ez az akinek hitelesége is magas. Persze van itt politika is, mert amikor pl. a bankokat mentették akkor a vagyonuk és hiteleségük viszonylag érintetlen maradt, mert az állam vállalta a következményeket és a piachoz képest ezek a bankok nem sértették meg amit ígértek, az pedig, hogy ezt nem önerőből érték el az a piacot nem érdekli mert mindég "lánccal" dolgozik és a "lánc" NEM szakadt el, mert a benne lévő számtalan szereplő valahogy mind törlesztette a sorban álló számlákat.
Ha pl. az amcsik nem szavazták volna ki a hitelhatár növelését és nem tudtak volna hitelhez jutni (nem azért mert a piac nem adna nekik mert mint látjuk még a leértékelés után is a piac kisebb kamatokkal is rohant hitelt adni az amcsi kormánynak), akkor az amcsi kormány fizetésképtelen lett volna (ez még nem csőd, a csőd nem a fizetésképtelenség állapota, a csőd az amikor a tartozásaid nagyobbak mint a vagyonod vagyis a fedezéked, és az amcsik ugye ettől még nagyon messze járnak), de a fizetésképtelenség azt jelenti, hogy nem tudnék fizetni a sorban álló számlákat, akkor a lánc szétszakad mert azok sem tudják fizetni, akiknek az amcsi kormány nem fizetett és azok sem akiknek ezek nem fizettek... és akkor összeomlik az egész. A cél a láncot egyben tartani, az aki meg nagy kockázatot vállal az veszíteni fog ezen nincs mentség, nem létezik olyan világ ahol mindenki nyer, mert ha olyan világot csinálunk erőszakos módon akkor valójában mindenki veszíteni fog, hosszú távon. Ez is történt meg, sok piacon (pl. ingatlan piac) MINDENKI nyert egy jó hosszú ideig, és mindenki jól érezte magát, ami még nagyobb kockázatok vállalását eredményezte... és amikor eldurrant, amikor megszakadt a lánc akkor nagy baj lett belőle és a rövidtávon való nyereség, hosszútávon való veszteséggé változott. A kérdés, hogy ezt el lehet-e kerülni, sokan mondják, hogy igen, sokan mondják, hogy nem, valószínűleg annak van igaza, aki azt mondja, hogy JELENLEG NEM, de ha a piac fejlődése létrehoz olyan eszközöket, amivel ezeket a kilengéseket ellenőrzés alatt lehet tartani akkor a JÖVŐBEN valószínűleg IGEN. Persze akkor is lesz majd valami, amire nem tudunk válaszolni és ezt majd a piac további fejlődés fogja orvosolni... és ez így megy a végtelenségig, mert az ember nem azért fejlődik, mert mindent tud, és mert hibátlan, hanem azért mert majdnem semmit nem tud, és mert hibázik, de szerencsére a hibákon többnyire tanul.