Caro#149
Ez szép ahogyan leírod, csak a hitelezés nem teljesen így működik. A teljesen szó jelentőségi itt lényegi.
Ugyanis a bank nem adja kölcsön senki pénzét másnak. Gondolj bele: hogyan lehetne hitelt nyújtani mások betéteiből, ha azok továbbra is ugyanúgy hozzáférhetnek?
Ha én beteszek X készpénzt a bankba (nevezhetjük ezt igazi pénznek is), akkor az én számlámon lévő egyenleg nőni fog.
Én a számlámról bármikor leemelhetem ezt a pénzt (amíg minden jól megy).
A bank közben kiadja hitelbe az általam betett pénzt. Mi következik ebből? Ugyanaz a papír egyszerre már két embernek van odaígérve, és a papír ráadásul nem is a banké (vagyis hogy igen, mert elfogadtam cserébe az ígéretet).
A jelenlegi szabályozás szerint Magyarországon (és amúgy az egész eurozónában is) a banknak mindössze 2% jegybanki tartalékkal kell rendelkeznie a számláin lévő összes egyenleghez képest (amit hívhatunk hitelpénznek).
Ezt az egészet még pont az arany korában találták ki: mivel akkor az arany volt a pénz, de a bankok többszörös mennyiségű hitelt adtak (a 10x egy elég alap szorzó), ha megrohantak egy bankot, akkor az bedőlt. Az ilyen akciók nagyban aláásták a bankok hitelét.
Ezért szabályozták az egészet, létrehozták a központi bankokat, ahol tartalékot képeztek. Az USA-ban pl. ez 10% volt, tehát a bank az összes egyenleg 10%-át kellett, hogy itt tartsa, különben további hitelt nem adhatott ki.
Ha megrohantak egy bankot, a központi tartalékból fedezni lehetett a kifizetéseket.
Több bank egyidejű megrohanására nem igen volt példa, ezért a rendszer úgy tűnt működik.
Sokat változott a világ, de a lényeg ugyanaz: M.O. alkotmányában benne van, hogy a hivatalos fizetőeszköz a forint. A forint az érméket és sorszámmal ellátott, az állami pénzjegynyomda által készített papírokat jelenti. Az ebben a formában felajánlott fizetség nem utasítható vissza, vagy a bíróság az adósságot kiegyenlítettnek tekinti (ha hivatalos fizetőeszközt felajánlottak cserébe).
Ezt hívják rendeleti pénznek. Ne feledjük, hivatalos fizetőeszköz törvény szerint CSAK a készpénz. Csekket, banki átutalást vagy bankkártyás tranzakciót nem vagyok köteles elfogadni, ahogy devizát, aranyat, kecskét vagy sót sem.
Mivel azonban a rendszer nem változott, és bár lehetne, de a készpénzt sem nyomják folyamatosan, messze nincs annyi készpénz, amennyi ígéret van készpénzre (banki egyenlegek).
A dologban az a szemét, hogy a bank úgy ad hitelt, hogy gyakorlatilag saját pénzzel egyáltalán nem rendelkezik (ahhoz képest amennyi hitelt ad), és a többszörösen behelyezett pénznek hála irtózatos nyeresége van az ebből beszedett kamatokon. (A-nak kiadott X összegű hitel elköltésre kerül, mondjuk B jut hozzá, ő is bankba teszi, amire a bank ismét adhat ki X*0.98 hitelt és így tovább)
Másik dolog: a tőzsde. Mint írtam, eléképzelhető, hogy kötvénykibocsátásra szorul egy cég, de ne higgyük, hogy ez örvendetes! Ugyan a kezdeti pénzbevitel megdobhatja a termelékenységet, DE miután kifejtette ezt a hatását, utána viszont folyamatosan kell fizetni az osztalékot, arról nem is beszélve, hogy az eddig tisztán szakmai irányítás részben kontár részvényesek kezébe kerül.
Nyilván a részvényes is azt akarja, hogy a cég jól működjön, de akkor sem ért hozzá (jellemzően). Ez még rosszabb, mint a banki hitel, mert a banki hitelt ha egyszer kifizetik, többé nem terheli a hitelfelvevőt, de a kibocsátott részvény visszaszerzésére semmilyen garancia nincs.
Utolsó: ha itthon nincs produktív tevékenység (merthogy egyesek szerint mint kiderült, ez üdvözlendő), rendben akkor importálunk. Ahhoz hogy ezt megtegyük, euro/dollár kell, amivel fizetni tudunk az import árukért. Ezt miből tudjuk megszerezni? Forint eladásból nem, mert az nem kell senkinek. Hazai vagyon eladása nem tud örökké tartani. Marad az export.
És mit lehet exportálni? Pénzügyi csomagokat? Marketinget? Logisztikai szolgáltatást? Egyiket sem! Exportálni egyedül ÁRUT lehet.
Ha nincs áru, nincs export, és akkor nincs import áru sem. Vagyis hazai termelő szektorra mindaddig szükség lesz, ameddig:
a) szükségünk van import árura
b) nincs szükségünk import árura, mert mindent magunknak állítunk elő.
(azt azért talán nem kell bebizonyítani, hogy valamilyen árura mindig szükség lesz)
Ez azt mutatja, hogy a termelő szektor munkája rettenetesen alulértékelt, hiszen olyan országokkal kell versenyeznie, akik technológiában ugyanott, nyersanyag és munkaerő árában viszont előnyösebb helyzetben vannak.
De elég körülnézni a világban is: azon országok, melyek protekcionista politikát folytatnak, mint Németország, Svájc, de még Csehország is, elég jól állnak a válság közepén is. Azért, mert nem hagyták magukat kiszolgáltatni a külföldnek, mint tettük azt mi.