Peetkiller#46
Azt kell, hogy mondjam, ez a kísérlet teljes mértékben alátámasztja az elméletemet, amit itt az sg-n írtam, valamikor kb. egy évvel ezelőtt.
Én egy magyarázatot adtam a gravitáció, a tér, és az anyag összefüggésére.
Igazából nem is reméltem volna, hogy ilyen hamar kísérletileg is alátámasztják, de igazán örülök. Íme, a lényeg:
"Kedves mindenki. Miért vonzza a fényt a gravitáció? Hisz nincs tömege.
A válasz: nem vonzza.
A fényelhajlást nagy tömegű égitestek esetén a téridő- görbület okozza.
A gravitáció meggyűri a téridőt, a fény az időhullámokon egyenesen utazva számunkra elhajlik.
Mi a gravitáció?
EZ:
Az atomot alkotó kvarkok és bozonok törexenek a kinetikai stabilitásra.
De minthogy nem lehet kirakni egy tökéletes kör alakú tv-t sem maradéktalanul pixelekből, éppúgy az atomot sem lehet felépíteni planck hosszúságú részecskékből.
Miért? A pí hányadosa miatt. Végtelen. Ellenben a tényleges planck hosszúság, ahol már minden szögletes, az csak 10-a mínusz39"-en, ha ezt megnézzük az eltérés valami iszonyatosan kicsi, Néhányszor tíz a mínusz negyvenediken.
Mármint Pí és Planck között. De szorozzuk be ezt az atom alkotórészeinek számával,
egyből egy valamivel nagyobb szám jön ki, ami még mindig szinte nulla, De ez a szám nem más, mint a gravitációs állandó. Ez a képlet matematikai oldala.
A fizikai megoldás az atomok részéről az, hogyha kicsit meghajtva a teret, összehúzzák a planck miatt támadt rést, meggörbítve a teret, ezáltal az időt is.
Ehhez mit szóltok?"
Ez a térhajlítás miatt az anyagon belül haladó neutrínók sebessége nem növexik meg, csak az általuk bejárt út lesz rövidebb. Ez rögtön megmagyarázza azt is, miért nem észlelhetjük időben előbb a szupernova robbanásokat, lásd 1987b. A neutrínók minél sűrűbb anyagon haladnak át, annál gyorsabban érnek célba. Ezt mondjuk tudnánk használni nagyméretű objektumok anyagsűrűség-meghatározásánál.