Mindig volt, mindig lesz. Tény. Beszélgessünk.
-
#24
Ez baromság. Emberfüggő. Az ókorban sem ment minden férfi háborúba ha a határokon megjelent az ellenség, a legtöbben inkább felkapták az ingóságaikat és a békésebb területek felé indultak. De sok férfit például besoroztak akarata ellenére. A Római Légiót hagyományosan önkéntes szervezetként lehet elképzelni, de ott is voltak erőszakos toborzások. Vagy éppen Spárta hadserege már nem éppen önkéntes, hiszen ott ha egy férfi nem ment katonásdit játszani akkor kivégzés is lehetett a vége.
A modern kori háborúkan résztvevők ugyan ilyenek. Vannak önkéntesek és vannak akiket soroznak. De a legtöbben azok vannak akik nem akarnak fegyvert fogni.
Ami érdekesebb az inkább ennek az egésznek a pszichológiai oldala. Hogy miért jut egy ember arra a következtetésre, hogy a gyilkolást megoldásnak találja. Hiszen aki önként megy háborúba az valamilyen módon úgy érzi, hogy azzal járul hozzá a megoldáshoz, ha ő is megöl pár ellenséges katonát.
A párom utolsó éves pszichológus, a kriminálpszichológiáról írja a szakdolgozatát, melyben pont azt fejtegeti, hogy miért jut el egy ember arra a pontra, ellent mondva az erkölcsnek és a józan észnek, hogy a gyilkosságban megoldást lásson. Ez egyfajta ősi agresszív ösztön ami alapvetően a férfiakban van meg.
Nem holmi eszméért vagy a szeretteikért harcolnak... mert azt lehetne diplomáciai úton békével is rendezni. Az agresszió az ami oda vezet, hogy a vérengzésben lássanak kiutat egy helyzetből.