asgh#36
Consumer az, amit nem egy elit piacnak szántak, hanem a nagyközönségnek. Sem az iPhone előtti okostelefonok, sem a tabletPC-k nem voltak consumer cuccok, mert bevallottan vagy üzleti, vagy pro felhasználóknak szánták őket. Az Apple volt az első, ami megnyitotta ezeket a piacokat, mert olyan termékeket fejlesztett, amik rendelkeztek az okostelefonok és a táblák tudásával, mégis az "1bites userek" is használni tudták őket. Ebbe bele tartozott az OS és a GUI, a touchscreen, a hardver, az alkalmazásbolt és az iTunes tartalomszolgáltatás együttesen, mint rendszer. Ez nem csak egy adott termékről szólt, hanem egy új üzleti modellről. Ez az, amiben senki sem hitt, amíg az apple sikere be nem bizonyította, hogy nem Steve Jobs kattant meg, hanem a felhasználók tényleg ki tudják használni a profi mobil eszközöket, ha felhasználóbarát módon fejlesztik őket. Na ez indította be az okostelefon és a tábla trendet.
Lehet magyarázni, hogy egyik koncepció sem eredeti a maga nemében, meg hogy a lapos, hordozható számítógépet már Arisztotelész is lerajzolta a homokba, de mindenki pontosan tudja, hogy az Apple nélkül a táblaPC a Microsoft halva született próbálkozása, az okostelefon meg néhány tízezer telefonbuzi játékszere lenne, ahogyan iTunes nélkül az MP3 lejátszók gyártóit is már rég kicsinálták volna a lemezkiadók.
Ami a vallás részét illeti: A vallásos apple hívőknél csak a vallásos apple-haterek a szánalmasabbak.
Az még ugyanis érthető - még ha ciki is -, ha valaki mániákusan szereti némely cuccát, de hogy valakinek az legyen a legfőbb gondja, hogy utál valamit és minden létező fórumon hírdeti, hogy neki nincs, nem is lesz és mindenki hülye, aki megveszi, na az a szánalom netovábbja.
Szvsz normális ember, ha valamit nem szeret, akkor nem foglalkozik vele.