A Wargaming új MMO játéka
-
1kezdő #9486 A távoli cél eltalálását rengeteg tényező zavarta.: 1. lövedék kezdősebessége, 2. függőleges pozícióeltérések (az irányzókészülékek és az ágyúk nem egy vízszintes síkban vannak, sőt, a célpont eltalálni kívánt része sem, mert ez a rész a célhajó vízvonala volt általában), 3. a földfelszín görbülete, 4. a Föld forgása, 5. a gravitációs erő, 6. a légellenállás, 7. a szélirány és szélsebesség (ami természetesen nem egyenletes volt a támadó és a célhajó közt), 8. a cél függőleges helyzete a támadó síkjához képest (ez elsősorban szárazföldi céloknál volt számottevő)
A körülmények: egy, a hullámzó tengeren haladó hajóról kellett eltalálni egy másikat, ami esetleg még kitérő manővereket is végzett, és általában olyan messze volt, hogy szabad szemmel gyakorlatilag látni is alig, vagy nem is lehetett. Ehhez jött hozzá, hogy a kivetőtöltetek ereje sosem volt pontosan ugyanakkora, az ágyúcsövek sem voltak azonosak a többivel, kopásuk is eltérő volt, azaz minden lövés valójában kicsit más szögben és más kezdősebességgel történt. A hajók közt lévő levegő eleve torzította az optikákon át látott képet, a légnyomás és a páratartalom változott, fújt a szél, vagy ha rossz idő volt, még az eső is zuhogott, valamint a tengeren gyakran sűrű köd volt. Ilyen körülmények között több ezer méterre eltalálni bármit is, nagyon nehéz volt. Igazság szerint a radaros tűzvezetés megjelenéséig a nagy lövegek találati aránya háborús körülmények között 1-3% volt, de néha még annyi sem. Gyakran álló célpontokat is csak hasonló arányban sikerült eltalálni. Gyakorlatilag soha nem sütötték el egyszerre az összes ágyút, hanem minden vetőcső kb. 0.9 tizedmásodperces eltéréssel tüzelt, mert a lövés keltette légnyomás zavarta volna a mellette levő csőből kirepülő lövedéket.
Tehát, ezen paraméterek állandó változása miatt, soha nem pont lövés történt, hanem terület megszórása. Később, amikor megjelent a lézer, illetve a számító gép általi tűzvezetés, akkortól beszélhetünk pontosabb célzásról.