38cm/52 SK/C34
A csatahajókat sokáig 35 cm-es lövegekkel akarták felfegyverezni, s csak a tervezés utolsó fázisában döntöttek a 380 mm-es lövegek alkalmazása mellett. Ez nagyrészt Hitlernek volt köszönhető, aki ragaszkodott ahhoz, hogy csatahajói nem lehetnek gyengébben felfegyverezve, mint a velük egy időben épülő új olasz és francia csatahajók. Egy ideig gondolkoztak a 406 mm-es lövegek alkalmazásán is, ezek azonban további, az elviselhetőnél nagyobb súlytöbbletet jelentettek volna, ami a csatahajók újabb áttervezését tette volna szükségessé. Ez nagyon komoly késést jelentett volna a hajók építésében, amit nem akartak vállalni. Ráadásul az ágyúk kifejlesztése is több időt vett volna igénybe, mint a 38 cm-eseké, melynek tervezésénél a németek támaszkodhattak az első világháborús 38 cm-es löveggel szerzett tapasztalatokra is, bár az új hajóágyúk persze ezektől független, új konstrukciók voltak.
Az 1934-ben megindult tervezőmunkák végeredménye, a 38cm/52 SK/C34 jelű löveg 1939-ben állt hivatalosan is szolgálatba. Ezek voltak a német hadihajók fedélzetén valaha is elhelyezett legütőképesebb fegyverek. A 19,63 méter hosszú, 110,7 tonnás lövegek huzagolása 90, jobb felé csavarodó barázdával (huzaggal) történt, a barázdák szélessége 7,76 mm, mélysége 4,5 mm volt. Tüzelésnél a cső visszarúgása 3,75 méter, a csövek számított élettartama 242 lövés volt.