A Wargaming új MMO játéka
-
Ssenkradlive #18523 41-tavaszán a Németek ízelítőt kaptak a hadiszerencse forgandóságából, meg egy kis előzetest abból hogy mi vár majd rájuk a következő években.
Kretchmer meg Schepke "belerohant a faszerdőbe", egy akkor még szokatlanul erősen védett konvolyt sikerült megtámadniuk, és mi tagadás kissé nagyképűek is lettek a kőnnyű sikerek miatt. Prien-nel meg máig nem tudni mi történt, valószínűleg saját vetőcsőben felrobbant torpedója ölte meg, ami akkoriban azon a technikai fejlettségi szinten minden Német precizitás ellenére bizony "benne volt a pakliban" egyébként minden más nemzet tengeralattjároinál is...
Ettől függetlenül a Német U-boot-ok még 42 őszéig igen komoly pusztítást vittek végbe a konvolyok között.
Igen a szövetségesek ekkoriban már igen komoly fejlődést értek el radar és szonár fejlesztés téren,és a háború végére egyértelmű fölénybe kerültek, de ezt úgy értsd hogy pl. kb. 45-végére lett olyan szonárjuk ami már a támadó U-boot mélységét is mutatta, nem csak a távolságát, tehát a mélyvizi bombákkal nem "saccra" beállított mélységre kellett lődözni -fokozva- ezzel a hatékonyságot, viszont csak a kötelékből kifelé "láttak", a köteléken belüli saját hajóik miatti hatalmas "zajból" esélyük nem volt az ellenséget kiszűrni, alig 1-2 45-re is csak 2-3 mérföldes megbízható hatótávval működtek, + tengeráramlatoktól, vízhőmérseklettől függően komoly "vakfoltokkal", hatótáv csökkenéssel, (igen, ezek is számítottak lásd a cikket amit linkeltem) úgyhogy higyj nekem elsősorban a mennyiség volt az ami eldöntötte ezt a csatát nem a minőség.
Ha 45-ben is csak 4-5 romboló, cirkáló -akár a legmodernebb fejlesztésű radaros/szonáros típusokból- kísérte volna a 20-40 kereskedelmi hajót amiből egy konvoly ált, akkor még 45-ben is hatalmas veszteségeket szenvedtek volna...
Amit egyébként a durva gazdasági ereje miatt Amerika még mindíg pótolni tudott volna egyébként,kemenyen anyagháború volt ez, egy reménytelen "szélmalomharc" a Kriegsmarine részeről, főleg hogy ráadásul erősen a Luftwaffe és a Wermacht mögött voltak ipari támogatásilag a Hitlerék részeről...
A radartechnológia a felszíni vizi harcászatban hozott előrelépést a hajókon elsősorban, magyarul a lövegek célzási hatékonyságat javította. Egy rövid ideig az U-boot-okat is "szívatták" vele, de hamar rájöttek hogy csak hamarabb ke kell merülni, mert ezek is csak ilyen U-boot méretű felszíni célok ellen kezdetben a röhejes 1-1,5km-es, később is 2-3-km-es hatótávval rendelkeztek...
Az izlandról bevetett levegő-föld radaros Liberatorok meg Catalinák a maguk 16-18-órás járőrözési idejével, meg 3000-3500 km-es hatótávjával, speciális ejszakai fényszóróikkal, keresőbójáikkal, bombáikkal voltak azok 42 őszétől amik durván a szövetségesek felé billentették az erőegyensújt. Ezek a repülők okozták az U-boot veszteségek 50%-át innentől a háború végéig.
A mini anyahajók Angol találmány volt, ezek szinte kivétel nélkül átalakított kereskedelmi hajók voltak, és a konvolyparancsnokok legalább ugyanannyira hidegrázást kaptak tőle mint a Németek, ugyanis lassúak voltak, a súlypontjuk viszonylag magasan helyezkedett el, magyarul kurvára instabilak voltak ami miatt a szinte állandóan viharos északi vizeken sokszor szenvedtek balesetet, nem tudtak irányt tartani, lassították a konvolyt, sokszor vissza is fordultak.
A rajtuk lévő néhány vadász egyébként is a légi fedezet miatt volt nem az U-boot-ok ellen, a méretük nem tette lehetővé torpedóvetők, bombázók szállítását.
Mint írtam a Német FW 200-as Condor távolsági bombázók rövid ideig olyan komoly problémat jelentettek, nem csak a felderítesük miatt, hanem mert hatékonyan bombákkal tamadtak is, hogy a Britek ketségbeesésükben amíg nem lettek készen ezek a mini hordozók ilyen "kamikaze" katapultos hajókat "ezkábáltak" kísérőknek.
Ezekről "daruszerű" állványokról katapultra fixen felszerelt -altalában Hurricane - vadászokat vittek magukkal 1-2-őt, amik szerencsétlenek ha riasztásra "felszálltak" vagy volt akkora mákjuk hogy a Német bombázó lelövése/elzavarása utan maradt annyi üzemanyaga hogy valami északi vagy skandináv bázison leszálljon ( ha az időjárási viszonyok miatt odatalált egyáltalán ) vagy a hajó mellett vízreszállt, azt a pilótát vagy kihalászták a viharos északi tengerből, vagy -inkább- nem...
Ezek a pilóták csak önkéntesek voltak, ide nem vezényeltek senkit hivatalból, vajon miért...
A haború végére épültek korszerű kísérő anyahajók is, de ezek elsődleges feladata végig a légi fedezet adása maradt.
Egyszóval egyértelműen a mennyiség döntött az "Atlanti csatában" mint a minőség, a Németek nem tudták felvenni a versenyt aszövetségesek gyártókapacitásával, minőségben persze próbáltak ők ik is fejlődni, és -ez kevésbé hangsújozott a témában- de elég sikeresen.
Pl. A Schnarnhorst, a Gneisenau, a Tirpitz félelmetes hírnevüket, es kezdeti sikereiket sokban a nagyon korszerű tűzvezető radarjaiknak köszönhették, amivel a szövetségesek számara megdöbbentő pontosságú tüzet voltak képesek adni, a mennyiség győzte le ezeket a hajókat is pl. nem technikai fölény...
U-boot fronton is, a VII-es típus elavulását látva a Németek kifejlesztették a XXI-es tipust, amit meg egyszerűen a világ első valódi tengeralattjárójának neveznek, olyannyira csúcstechnológiás volt, hogyha -nyugati szakértők szerint is- nagyobb számban és hamarabb allítanak szolgálatba, az gyakorlatilag megfojthatta volna a szövetséges tengeri szállítást...
A mennyiség döntött, a technikai fejlesztesek meg érdekesek voltak, ennyi. :)