A Wargaming új MMO játéka
-
#12129
Ez utóbbi jelenség, hogy nem tudok biztonságosan kilőni mástól, engem is idegesít, de ilyenkor emlékeztetem magam többnyire, hogy ellenkező esetben én is pont telibesz*rom, hogy a mögöttem jövő épp mit akart volna csinálni (a másik dolog, hogy egyébként honnan tudná, hogy 1.) torpedózni akarsz és 2.) a sávodban áll?). Amire figyelek, az az, hogy fizikailag ne akadályozzam (van ritka kivétel, például amikor a negyvenezer tonnás csatahajóval a sebességemet teljesen elkoptatva kellene sétahajókázó cirkálókat kerülgetnem, olyankor el szoktam tekinteni attól, amikor a csávó nyílegyenesen az oldalamba csapódik), de nem azért vagyok ott, hogy a keze alá dolgozzak. De ha figyelek is a mögülem jövő torpedóra, a mozgásomat akkor is behatárolja, ami finoman szólva sem egy sportszerű és sporttársias dolog. Nem egy olyan meccsre emlékszem, ahol folyamatosan az oldalamban húztak el a torpedók, mert a csávó mondjuk félt előrejönni a kétpálcás rombolójával; egy esetben meg is untam ezt és nem, nem rommá lőttem, egyszerűen direkt belekanyarodtam a torpedóiba, fizessen a tetű.
Ennek megfelelően a saját torpedóimat is akkor használom, amikor legelöl és/vagy egyedül vagyok, ilyen egyszerű ez. Így iksz ezer meccs alatt egyetlen esetre emlékszem, amikor én süllyesztettem el csapattársat a Kamikaze-vel, de az is kristálytisztán az én hibám volt, noha tény, hogy ha nagyon akarja a gyerek, akkor azért kiforoghatta volna. Nem tette - de ettől még a felelősség az enyém. Nem kell bármi áron megragadni minden lehetőséget.
Ez persze, csak az én nézőpontom. Meg tudom érteni azt is, ha valaki márpedig akkor is kiszórja a halakat, viszont ha én vagyok elöl, akkor meg engem nem fognak érdekelni a torpedói, ha a manőverezésemben ez akadályoz (hiszen jellemzően eleve az elöl lévőt lövik, tehát a legkisebb gondja pont az, hogy hátulról mi jöhet).
Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2016.04.14. 15:25:03