Krimikről mindenfelől..
-
#32
Édes Eszter,
(Tudom, szinte mindig a "Kedves" megszólítással kezdtem eddig, de gondolom az már uncsi.) Más. Ez egy hosszú levél lesz. Nagyon hosszú. Bár pontosan még nem tudom mit is fogok benne írni, de a fejemben van egy csomó gondolat már vagy egy hete gyűlik és most van 12 órám a gép előtt (ügyelnem kell egy gépterembe, most utolján), ráadásul nem tudom, hogy a közeljövőben lesz e hasonlóan sok időm ennyire szabadon...
Mivel majd egy hete írtam Neked egy levelet, amire azóta se válaszoltál, így mostanra már tudom, hogy hol a helyem. Őszintén
szólva sajnálom, hogy így alakult. Sokszor gondolkodtam, hogy talán nem is alakulhatott volna másképp. Anno még az IHH-ban (2
hónap híjján 5 éve, te jó isten) talán Te is benne lettél volna, hogy legyen köztünk valami, csak akkor ezt Te nem jelezted nekem (ill. nekem akkor ott ez nem jött le, ha jelezted is), én meg totál abban voltam, hogy Te ahhoz túl jó vagy (a jó szó sok-sok értelmében), hogy köztünk bármi is lehessen. Mármint hozzám képest jó. Aztán még az év novemberében láttalak a győri pályaudvaron, az induló vonatról. Sajna Te a pályaudvaron voltál, én pedig akkor az aluljáró felől mentem ki a vonathoz. (aztán lehet összekevertelek valakivel, az egész csak egy pillanat volt... lehet, hogy csak Téged szerettelek volna látni ott. passz) Így elkerültük egymást. Hülye dolog. Kiszámíthatatlan, de valahogy mintha a jó isten vagy anyatermészet vagy akármi azt akarta volna, hogy kerüljük el egymást. Aztán ugye elkezdtelek keresni. Valszeg Te ezt (közel) az első naptól tudtad. Nem tudom, de gyanítom, hogy így van. Ezzel a kereséssel aztán lejárattam magam Előtted. Gyanítom, erősen gyanítom, hogy Te ma már lenézel engem. Úgy vagy vele, hogy hát jó jó, de inkább egy olyan srác akiér nekem is tenni kell, aki nem ilyen egyoldalúan van oda értem. Akivel nem ilyen ciki a barátnők előtt, az ismerősök előtt, a barátok előtt. Aki nem nevetette ki magát annyiszor mások előtt. Igaz? Igaz. Lejárattam magam előtted. Bár ez a lejáratódás, ez egy hülye dolog. Élőben, személyesen talán sose járattam magam le előtted, csak... hogy is mondjam: virtuálisan? Valami ilyesmi. Gyanítom minden barátod lebeszél a velem való ismerettségről, és minden barátnőd is. Mondván: lúzer, béna alak, stb. Igen, tudom, hogy Te találnál ide frappánsabb szót is... nade ezér én vagyok a lúzer
Szóval lejárattam magam. Nagyon. Aztán mikor megtaláltalak Te jókat nevethettél rajtam. Meg a barátnőid is, meg az aktuális
pasijaid biztos oda-vissza cikiztek. Hogy is szoktad mondani? "Nem hinném", azt hiszem valahogy így. Szal: Nem hinném, hogy
előtted nekem van bármi respektem. De gyanítom már akkor se volt, mikor bekopogtam Gazdagréten a volt lakásotok ajtaján... Milyen hülye dolog volt az is. Hát nem pont egy hete költöztetek el? Egyszerűen hihetetlen ahogy ott is elkerültük egymást. Gaia (vagy akármelyik isten) biztos jókat derült rajtunk, pláne rajtam. Aztán édesapád, a telószámod, smsek... Szar ügy. Lehet nem úgy kellett volna. (bár akkor úgy tűnt, hogy előre eldöntötted a számcserét, mert pillanatok alatt megszűnt a számod) De már egyszer korábban megírtam, hogy akkor minden voltam épp csak belátó és türelmes nem. Aztán azaz ismerősöd, az új számod, új smsek, még pár szót beszéltünk is...
Megintcsak arra mentél rá, hogy tudsz e hülyét csinálni belőlem. Tudtál. (az a bizonyos hatvanezres kölcsön) Aztán, most itt ez az . Nem szeretném, hogy újfent az legyen, hogy én erőltetek valamit. Nem szeretném ha újfent a hülyérevevés próbájával jönnél. Igen, tudom, innentől kezdve rögtön az van benned, hogy
akkor dehogyisnem. Legalábbis gyanítom. Kicsit ez volt akkor is, mikor jöttél a barátnőddel el a ZSKF-ről. Messziről
még néztél, közelebb értél és tűntetően másfele fordítottad a szemed. Én tényleg nagyon akarom, hogy legyen köztünk valami.
(mégha csak barátság is) TÉNYLEG. ŐSZINTÉN. Ha más nem, remélem valami ilyen lejön abból, hogy hányszor kerestelek, hogy hány
smst írtam, hogy hány ilyen üzenetet írtam, és hogy miket. Tudom, hogy sokszor türelmetlen voltam veled, túlságosan akaratos, önző, sőt bár azért remélem, hogy ritkán, de olykor bunkó is, és talán erőszakos is. Jó, nem talán Ugyanakkor, írtál olyant is, hogy kedves voltam Veled, és azt hiszem, hogy ha ezt az elmúlt pár évet lehet kitartásnak nevezni, akkor az is.
Szal ez a két dolog talán nem szól ellenem. Bár gyanítom, hogy a kedvességet lehet nyálasságnak is felfogni, a kitartó keresést meg zaklatásnak is. Végülis minden nézőpont kérdése, és ugye minden éremnek két oldala van... meg egy éle. Mind1. Gyanítom az is bejátszott olykor, hogy épp jártál valakivel, valakikkel. sőt, megkockáztatom: most is bejátszik. Persze nem tudom. Csak gondolom.
Nade itt jut eszembe a másik dolog. Hogy Te engem... hmm, hogy is mondjam... nem szégyellsz megvezetni olykor. Nem nagyon, csak kurvára. Tipikus esete egy sms, miszerint Neked megvolt az eljegyzésed (gyanítom ki adta erre az ötletet), vagy korábban, hogy nem továbbtanultál, hanem melózol, meg a többi, amiről esetleg fogalmam sincs. Ezzel szemben Te rólam közel naprakész lehetsz... Ezt se tudom, csak gyanítom.
Mindegyis. Tudod kettőnkről egy film jut eszembe. Vasárnap lesz a TV2-n a: Forrest Gump. Azzal bizonyára egyetértesz, hogy a
hülye szerepébe én kerülnék, Te mondjuk Jenny lehetnél De nem tudom ilyenek mér jutnak eszembe. Néha elgondolkodok, hogy
elsőnek vegyünk Téged, szép is vagy, okos is, aranyos is és ... hmm a jó szó a kurvára azt hiszem, szal: ... és kurvára
nőies. Baszottul, ha úgy jobb tetszik. (a mozgásod, a tartásod, a mimikád, a gesztusaid, stb., ugyse tudom felsorolni)
Mielőtt még félreértenéd, szal én szeretem, hogy olykor vulgáris vagy (ettől is vagy Te Te), arra akartam célozni ezekkel a -
baszottul, kurvára - szavakkal. Legalábbis sok lánynál vulgárisabb. Na mind1. És tényleg szeretem. De ez se lényeg.
Visszatérve, sokszor gondolkodok azon, hogy Te mit gondolhatsz rólam. Gyanítom a barátaid is mondanak véleményet ez ügyben.
Így látatlanba olyanokat tippelnék, hogy 1. Te egy olyan kedves aranyos hülyegyereknek tartasz akire kár az időt vesztegetni.
2. a barátaid mondják, hogy csak meg akar dugni. 3. a barátaid is hülyegyereknek tartanak. 4. az éppen aktuális barátoddal
röhögtök rajtam, amikor épp szóbajövök. 5. az éppen aktuális barátod elverne ha szóbakerülök. 6. az édesapád is lebeszélt
rólam. 7. rémisztő ahogy gondolkodok. 8. stb. Most így hirtelen 7, az ugyis nevezetes szám...
Szal mindezek miatt is gondolom, hogy ha mégis meggondolnád magad és benne lennél, hogy összefussunk (aminek örülnék, bár
remélem azért lejön ez amúgy is, anélkül is, hogy mondanám), akkor azt egyeztetni kellene. Mert ha én megyek odahozzád, akkor
- és ennyire már ismerlek - Te zsigerből tudsz olyan formát hozni, hogy nem jutunk két mondatig. (jó Ok, te jutsz 22ig is )
Őszintén szólva, jó volna akkor is találkozni, ha csak egyszeri találkozás lenne. Ahogy már írtam korább, könnyen lehet, hogy
már nem varázsolnál úgy el (francot nem, dehát az egy ezreléknyi esély is esély), és akkor az egyszeri találkozás után
ugyanúgy mehetnék ki csak kicsit nyugodtabban.
Nyugodtabban. Ugyanis, bármilyen fura esetleg, én szégyellem/röstellem magam Veled kapcsolatban. Valahogy úgy érzem, hogy nem tettem meg mindent. (kedvesebbnek kéne legyek, erősebbnek, okosabbnak, gazdagabbnak, menőbbnek (autó, napszemüveg, nyaklánc, lányokkal a nyakamon: na ilyen pl. nagyon nem vagyok) Pedig vicc, a legtöbb kapcsolat (amit/amiket láttam/látok) ennek töredékére épül, dehát én már csak így járok Veled... Szal valahogy úgy érzem, hogy nem tettem meg mindent. Igazság szerint, ha kimegyek, ott is így fogom érezni. Csak ott lesz egy csomó olyan új dolog, amire figyelnem kell, és valamelyest elvonja a figyelmem. (és épp elég lesz magamért megtenni mindent) Ezzel együtt se hiszem, hogy a következő években ne gondolnék Rád minden nap. Ez már csak ilyen hülye dolog. Azt hiszem én egy kicsit Te lettem. Mégha ennek nincs is semmi értelme.
Azért vicc, ha jól számolom mi 13 napot, azokon is úgy 6 órát töltöttünk egymás társaságában. És még öt év után is Téged kereslek... Azért ebbe azt hiszem bejátszanak olyan dolgok, amikre ha rákérdeznék, akkor ugyis az lenne a válasz, hogy hülye
vagyok, hogy miket találok ki. Bár, igazság szerint, van egy olyan gyanúm, hogy sok minden nem véletlen történt úgy, ahogy.
Valszeg nem véletlenül keveredtem én el például a volt barátaimnak köszönhetően a Kultiplexbe (ahova néhány barátod szintén jár), nem véletlenül lett meg a számod a Biatorbágyi ismerősödtől, meg egy sor másik apróság (persze lehet, hogy ez mind véletlen, de akkor "Gaia-val" nagyon csúnya beszédem lesz, hogy mit szivatott halálra évekig ), ami igazság szerint napi
szinten kurva idegesítő, de persze ha ez ahhoz kell, hogy mi egyszer összefussunk, akkor megéri. Akkor sokszorosan megéri.
Csak van egy olyan érzésem, hogy per pillanat megint találtál magadnak valaki mást (vagy épp továbbra is együtt vagy
valakivel, valaki mással)...
Azért tényleg sajnálom, hogy így alakul, ahogy... Igazából, gondolkodtam azon, hogy én milyen is lehetek, vagy milyen akarok
lenni hozzád, neked, számodra (amelyik épp passzol). És az egyetlen szó, ami eszmbe jut az a JÓ. Tényleg. Tudom, hogy ez
esetleg (na ezt a szót is tőled tanultam anno. vagy 2 éves smsből). Szal tudom, hogy esetleg neked ez nem jön le. De én,
magamhoz mérten igyekeztem Veled kedves lenni, türelmes, kitartó, figyelmes, odaadó, hűséges, ilyesmik. Ha Rád gondolok,
akkor jobban igyekszem. Egyszer már talán mondtam, de: ha Rád gondolok, akkor szembenézek a félelmeimmel, mármint azokkal is,
amikkel esetleg amúgy nem. Bár ma már elcsépelt és lopott duma, de: "Jobb ember akarok lenni miattad" ('Lesz ez még így se'-
ben volt). Hmm, na ilyenkor csinálok hülyét magamból, tudom :/
Persze tudom azt is, hogy itt a nyár, nyilván mész ezeregyszáz buliba és ha esetleg per pillanat nincs barátod, és nincs ezeregyszáz srác (csak mondjuk ezerkilencvenkilenc van) aki közül amúgyis válogathatsz minden pillanatban, akkoris hamar
összeismerkedsz valakivel egy buliban vagy akármilyen program keretében. Egy énekessel, egy DJ-vel, egy gitárossal vagy
dobossal vagy épp egy sziklamászóval, tűzfújóval. Én meg nem kimondottan ilyen típusú ember vagyok. Jó ok, dobolni szívesen
megtanulnék egyszer, gitározni is esetleg (bár az én nem létező ütemérzékemmel valószínűleg műfajt teremtenék ), sziklát
még szívesebben másznék (oda például el tudnál csábítani hamar, akár holnap is), a tűzfújást meg szívesen megnézem... jah,
énekelni: azt nem. Illetve én még csak szeretek és olykor (gyakran) szoktam is, de aki hallja az átokba foglal olyankor
Ezzel szemben én:Valszeg unalmasnak tűnök a számodra. Heideggert vagy Platónt olvasni, vagy épp a Bibliát, a Koránt és a Bhagavad Gítát egyszerre (jó aláírom, ezeknél olvasok ponyvábbat is), érdeklődni a Szociológia és a Pszichológia meg a Fizika/Csillagászat felé, meg úgy általában naprakésznek lenni a világ eseményeiből kultúra/politika/gazdaság/technika/elmaradott régiók) az biztos nem hangzik még csak közel hasonlóan izgalmasnak se.
És például ha úgy alakul, hogy ahol élek lesz uszoda, hát az úszás se olyan egzotikus dolog (bár a külföldre költözés az már
talán, csak ugye az meg számunkra: ), mint a sziklamászás vagy a tűzmizzéria. (amúgy megnéztem pl. a Tűzmadár honlapját, és ami azt illeti az "ismerőseid"et is jópárszor átfutottam, hogy pl. hátha találok rólad fotót)... Pl. félek tőle, hogy "Hello Bello" ismerősöd is nekem köszönheted, aki ugye azt írja magáról, hogy "nem is olyan jó dolog, ha mások nézegetnek" (és felteszem itt rám gondolsz), vagy valami ilyesmi.
Hna, hát ez már eddig is nagyon hosszú levél, és bár nem folyamatosan (tévét néztem közben, DVD írtam, ettem, stb.), de vagy 8,5 órája írom, de mégse érzem úgy, hogy befejezett volna, de mégcsak úgyse (és ez az igazi gond), hogy be tudnám fejezni.
Most így visszaolvasva szomorú vagyok. Nem jó ez a levél. Egyrészt hosszú nagyon, aligha olvasol ennyit szívesen tőlem (se), másrészt nagyon összevissza, és még csak nem is kedves... és ezt nagyon sajnálom. Mindenesetre azért küldöm el Neked, mert ez nagyon mélyről jön, és... mit tudom én. Tök mind1 honnan jön, ha szar levél, nem? :/ De mondjuk, azt meg nem tudom, hogy szar
e, azt Neked kell eldöntened. Merthát én csak írtam, Te olvasod. És más az olvasata valaminek, mint az "írata", főleg ha a
kettőt más végzi... legalábbis remélem, mert az iratától a hideg ráz. Őszintén szólva, most hajszál választ el attól, hogy kidobjam a fenébe az egészet amit bepötyögtem eddig...
Szal, még valami: én elég... félénk.. ember vagyok. Legalábbis bizonyos (rendkívűl szűk körű) esetekben. (bár a zárkózottságomhoz is van köze ennek a félénkségnek) Ez úgy jön ide, hogy egyrészt emiatt is félek én ezt a levelet elküldeni
(mert hosszú és Téged lehet egyáltalán nem érdekel, és sajnos mégcsak nem is kedves szerintem), illetve emiatt is szeretném,
hogy a találkozó lebeszélt legyen (mert még úgy is zavarba leszek, ha lesz ilyen. főleg az elmúlt 3-4 év után. és már zavarba is igencsak nehezen fogalmazok meg épkézláb mondatot). Ez a levél meg, ha lesz olyan tali, csak fokozni fogja a zavarom :/
Hát, így, most, ennyi. Nem tudom mi jön le ebből az egészből. Örülnék ha valami jót olvasnál ki úgy összességében...
Ölelel, puszil:z