Krimikről mindenfelől..
-
#28
Kedves Eszter,
Bár valószínűleg ez a létező lehető legrosszabb válasz: Én vagyok az a srác, aki évek óta szeretne megismerkedni veled. (Bár szerintem nem ez a legfontosabb tulajdonságom, és ha picit jobban ismernél valszeg te se ezt tartanád annak.)
Puszi,
Z.
más: Még mielőtt rámborítanád az asztalt, szeretnék gratulálni, hogy négy nyelvből is jó vagy. Őszintén grat!
---------------------------------------------------------
> amíg meg nem írod bővebben,ki vagy,nem jelöllek biztonsági
> okokból......ez végülis ért7ő talán.kösz az infót előre
> is.Az ua kérdés meg annyi,h a profilodban átírod(szem
> adatlap asszem)
> üdv
>
>
> ---------------------------------------------------------
> > Szia!
> >
> > Megjelőlnél ismidnek?
> > Köszi!
> >
> > Puszi,
> > Z.
> >
> > u.i.: Egy kérdés, ha szabad: Hol tudtad beírni, hogy a
> > születési névhez "ua" -t írjon és ne az évszámot? (én per
> > pill azt se tudom nekem mit ír oda, mert fogalmam sincs
> hol
> > kell azt állítani) Tom, hogy egy nap már sokat kérek
> > Azért a föntebbi kérdés fontosabb;) De megköszönném ezt
> is,
> > ha elárulnád... Cuppos
Kedves Eszter,
Úgy gondolom a napokban lett volna időd válaszolni az előző "üzenet"-emre, ha akartál volna. Legalábbis, az azt megelőzőre azonnal sikerült...
Valamilyen okból kifolyólag te nem szívesen kommunikálsz velem, amit megértenék, ha adtam volna rá okot. Még akkor is megérteném, ha nem adtam volna rá okot, hanem csak zsigerből ellenszenves lennék neked, undodornál tőlem, vagy ilyesmi...
De azt nem értem, hogy, szal... Ez most kicsit hosszú lesz.
Én téged közel öt éve, hogy megismerhettelek. Mondhatni tiszta véletlen, mondhatni más is, de nem ez a lényeg. Az első pillanatban, hogy megláttalak alig bírtam elrejteni a leesett állam, olyan szép voltál. De tényleg, majd bele szédültem. Aztán úgy alakult, hogy ott ültem a közeledben tizenkét napot, és közben teljesen beléd estem. Ez szerintem látszodhatott is rajtam. Ugyanakkor te nem "csak" eszméletlen szép voltál, de szép lassan lejött, hogy okos is vagy és hogy piszok rokonszenves, hogy sok dologban hasonlóan gondolkodsz mint én.
Én akkor ott ezt nem mertem elmondani neked. Egyrészt ritkán voltunk kettesben, és másik 8, számomra alig ismerős ember előtt azt mondani, hogy fülig rajongok érted... Na meg, ahogy már eddig is írtam, minden porcikádat és gondolatodat nagyon sokra tartottam, magamat pedig kevesebbre, így úgy voltam vele, hogy felesleges előhozakodnom, onnantól minden csak rosszabb lenne. Viszont az számomra hihetetlen, de mindeképpen nagyon elkeserítő érzés, hogy számodra az a három hét olyan kínszenvedés volt, hogy azóta aztán minduntalan már-már méla undorral fordulj felém...
Nem akarom ezt sokáig ragozni. Viszont talán életem legnagyobb hibáját követtem akkor el. Ha akkor ott azt mondod, hogy menjek a picsába, valszeg az életem másképp alakul, mint most.
Azóta te is megváltoztál, én is megváltoztam. Valszeg ha találkoznánk nem lennék úgy oda érted már, téged illetően viszont nem tudom mi lenne. Én hiszem, hogy te ott akkor nem utáltál, ugyanakkor...
Szal, nem értem miért volt olyan baj, hogy mindezek után megkerestelek. Miért? Komolyan kérdem. Mikor elsőre édesapád megadta a számod, én - emlékeim szerint - nem voltam veled tiszteletlen. De már akkor se értettem, hogy miért tartasz tőlem ekkora távolságot. Másodszorra már inkább megértettem. Egyrészt mert találkoztam az - akkori? - barátoddal is, Gergővel. Másrészt mert nyilván értetlenségembe követtem el olyan dolgokat (sokat hívtalak, smst írtam, sőt taliztunk is ami azt illeti, csak te elnéztél mellettem), amiket nem kellett volna.
Ugyanakkor, én ma már nem hiszem, hogy köztünk bármi is lehetne. Egyrészt, túl azon, hogy te ebből a hátad közepébe se kérsz, ahogy írtam, mindketten megváltoztunk, te azóta elvégeztél egy főiskolát, jártál pasikkal, ma már másképp gondolkodsz sok mindenről, és egyáltalán, akkor egy középiskolás voltál, ma már egész más világ vesz körül. Ma ha lehet még kevésbé hiszem, hogy járnál velem. Jól tanulsz ahogy láttam, még a csoportodban is a jobbak közé tartozol, sok nyelven beszélsz, egy budai főiskolán végzel, nyilván menő pasasod lesz, én meg nem olyan srác vagyok, akivel menőzni lehet. És ami azt illeti nem is akarok olyan lenni. Nem hiszem, hogy valaha is hajtanék egy kabrió Golfra, meg hasonlókra...
Ezzel együtt szívesen venném, ha ismerősödnek jelölnél. Ha válthatnánk néha üzenetet, ha egyszer majd akár talizhatnánk is. Örülnék ha ismerhetném a mai éned, vagy épp a jövőbenit. Mindazonáltal gyanítom, hogy erre sem akarsz majd válaszolni. Arra kérlek, ha neked terhes az én "társaságom", akkor egyszerűen vedd ki a jelölésem, nem fogom vissza tenni. Mármint itt az -en, megkerestelek, mert nagyon értékes embernek tartalak, és nagyon nagy öröm volt számomra hogy ismerhettelek. De ha számodra ez terhes, akkor egyszerűen jelöld be, hogy "nem ismerem" és én elfogadom azt. Ok?
puszil és úgy tűnik már sose felejt el:Z.
Szia,
Légy szíves, reagálj valamit... írj, vagy jelöld ki magad, vagy jelöld be magad, vagy írj ímélt, vagy akármi... lécci.
köszi
puszi,
Z.
Kedves Eszter,
Kivetted ma jelölésem, én emiatt szomorú vagyok. Szomorú, mert számomra te nagyon sokat jelentel. Sokat jelentel, emiatt gondolatban sokszor vagy velem. Sokszor van, hogy valamit megbeszélnék veled, hogy kikérném a véleményed, sokszor van, hogy eszembe jutsz valamiről. Eszembe jutsz olykor egy házról, olykor egy lakótelepről, olykor egy városról, olykor egy másikról. Eszembe jutsz egy iskoláról, eszembe jutsz egy számról, eszembe jutsz egy névről, és egy másikról és egy harmadikról. Eszembe jutsz egy foglalkozásról, eszembe jutsz egy másikról, eszembe jutsz egy életkorról, egy autóról, egy állomásról. Minden magas nőről eszembe jutsz, de minden alacsonyról is. Minden vékony nőről eszembe jutsz, de minden kövérről is. Eszembe jutsz a szőkékről, és a vörösekről is, a hosszú hajúakról és a rövidekről is. Eszembe jutsz egy szóról, egy nyelvről, egy országról, egy másikról és egy harmadikról is... Én mindig magammal hordalak, és majd mindenhol és mindenben megtalállak. Én neked senki vagyok, egy régi és kellemetlen "ismerős", te nekem mégis annyi mindent jelentel, hogy a világon bárhol megtalálallak... igen, olyan egyszerű dolgokban is, mint a szívárvány, a napsugár, vagy éppen a napraforgó...
Én nem tudom, hogy mikép adhatnám át azt az érzést, amit te adtál és még ma is adsz nekem, hogy miként mutathatnám ki feléd a szeretetem... nem tudom. De szeretném. Isten az égben, hogy folyton azon igyekszem, hogy neked valami módon örömet tudjak szerezni... Kérlek had igyekezhessek ezen a jövőben is, kérlek, ne vedd le a jelölésem...
köszi
és ne haragudj, hogy ilyen "hülye" leveleket írok. nem akarlak ezzel (se) bántani...
puszi,
Z.
u.i:
(azt az egyszavas levelet meg gyorsan töröld ki légyszi és még hamarabb felejtsd el; meglehetősen elkeseredetten írtam, boccs)
igazából, ez a levél nagyon rövid lett, és valahogy visszaolvasva úgy érzem semmit, de legalábbis nem sokat fejez ki abból, amit le akartam írni
Szia Eszter,
Sokszor gondolkodtam már ezen a levélen. És ami azt illeti, sokat is. Csak kb. tudom, hogy mit akarok mondani majd benne, de ez nem azért van mert én nem tudom, hogy mit akarok, hanem mert részedről vagyok teljesen tanácstalan.
De, hogy igazán min is gondolkodtam sokszor? Hát aztán, hogy vajon mit gondolsz te rólam, és, hogy mi indokolja benned azt, hogy ilyen vagy velem. Ami azt illeti, hol úgy érzem teljes rejtély, hol úgy érzem sejtem, aztán megint teljes rejtélynek érzem... szal úgy gondoltam leírok pár dolgot, ami talán a témában fontos lehet, mert nyilván te se vagy gondolatolvasó, meg én se nagyon tudok beszélgetni veled :/
Elsőre leszögezném, hogy nem akarok tőled semmit. Persze, tudom, dehogyisnem. És tényleg. Nagyon szeretném, ha kettőnknek jó lenne együtt, de ez nyilván kétoldalú dolog. Szal, ha bejelölnél, hogy ismersz, azt nem venném úgy, hogy na akkor mi járunk, etcetera, csak, hogy ismersz és akár válthatunk pár szót, ilyesmi. Ha ne adj isten taliznánk azt se értékelnémúgy. Örülnék, hogy látlak, hogy hallak, hogy nem undorral vagy épp gyűlölettel gondolsz rám, hanem fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot...
Sokszor szerettem volna ezt, sokszor kerestelek a sulidban, de épp a korábbi otthonodban vagy épp édesapádnál is... de semmit nem akarok a te akaratod ellen, ugyanakkor folyamatosan akarok hozzád legalább közel lenni...
Én nem vagyok egy romantikus alkat, ha épp olyant írok (vagy nyálasat) az nem azért van, mert olyan elvarázsolt fazon vagyok, hanem, mert te ezt hoztad ki belőlem... viszont kevesebbel se akarom azóta beérni, mint amit te váltottál ki belőlem, ami meg egész eszméletlen jó érzés volt.
Szal csak ezt szerettem volna. Nem vagyok nem tudom én milyen haramia, nem zaklatni akarlak, csupán egy olyan ismerettséget szeretnék felújítani, akár az egészen apró lépcsőfokról, akár csak a lépcső előtti szőnyegről, amely számomra valami csodálatos örömet tartalmazott, és amelyet sajnos elég hülye és félénk voltam és hagytam megszakadni, és amit akkor is, azóta is bánok.
Kérlek, tartsunk egymással kapcsolatot
Puszi,
Z.
Nem tudnám megfogalmazni. (pedig elvileg pont ezt tanulom) Elsőre meseszépnek láttalak. Aztán megszólaltál, és a hangodat azóta is a legszebbek közé sorolom. (bármily meglepő is esetleg) Aztán - amennyire - megismerhettelek egy csomó közös pontot fedeztem fel benned. Nagyon sok mindenről hasonlóan gondolkodtunk, és egy idő után teljesen elvarázsolva voltam a társaságodban. Elég volt, hogy megpillantsalak és jól éreztem magam. De tényleg csak megpillantásra gondolj. Onnantól persze folyamatosan... "Persze." Nem olyan általános ez... legalábbis nálam.
Aztán ahogy megismerhettelek egy csomó dolog miatt értékes embernek tartottalak, lásd szorgalom, lásd egypár véleményedből ami lejött, hogy milyen a gondolkodásod dolgokról.
Nem tudom jobban megfogalmazni, és ami azt illeti, nem érzem, hogy sikerült volna :/
Ami meg azt illeti, néha magam is úgy érzem, őrült vagyok ebben az ügyben... De szóval, miben legyen az az ember? Semmiben? Van olyan valaki? Szerintem a szerelem van olyan jó ok az őrültségre, mint bármi más. Sőt, ami azt illeti, úgy tűnik számomra ez az igazán jó ok. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért csináltam ezt, vagy azt, vagy amazt, túl azon, hogy úgy éreztem, hogy szeretnék a közeledben lenni...
Ez egy elég zagyva levél lett, de nem igazán tudtam jobban megfogalmazni :/ (bár ezt így visszanézve már harmadszor írtam le )
Amiket meg kiderítettem rólad, az mind azért volt, mert vagy szerettem volna közelebb kerülni hozzád, s csak így láttam módját (telószám, suli, stb.), vagy érdekelt, hogy mi van veled, milyen lehetsz és a többi... ami azt illeti, érdekel is, a mai napig is. Te most fejezed be a sulid, igaz? Továbbtanulsz? Melózni mész? Tényleg (mert nem tudom, csak sejtem) jól megy a sulid? Örülnék ha írnál magadról...(bármit)
---------------------------------------------------------
> Nem is tudom,hol kezdjem....néha félelemmel tölt el,hod
> ennyi mindent kiderítettél Rólam.De nem undorral gondolok
> Rád.Néha azt hiszem,ilyeneket csak 1 őrült csinálhat
> meg,igazság szerint.Talána a szerelemtől lehet csak ennyire
> megőrülni.....lehet.Szenvedélyszintemből adódóan tudom
> megérteni egyedül,h mit élhettél/hetsz át.Egyébként meg
> csak szimplán nem értem,h ennyi ismeretség után mi
> lehet,ami ennyire leköt Tégedennyi éven át bennem.Mi
> az?Érdekelne.Vagy hogy mi váltotta ki?Igazság szerint még
> soha életemben senki nem írt/mondott ilyen szépeket Nekem.
>
> E
Nem tudom miképp tudnék itt képet küldeni. Van rá mód? Az adatlapod nem látszik, se email címed. Addíg nem látom, míg nem veszel fel ismerősnek. (illetve látom, csak egy csomó infót nem ad így ki) Azt meg, hogy itt üziben hogy lehet ilyet küldeni nem tudom.
Ami azt illeti kép még lenne, bár már majd két éves, és azóta vagy tíz kilót erősödtem... (persze küldhetnék mms-be vadi újat is, de ott megint más jellegű nehézségek vannak )
Hogy velem mi történt? Egy ideig (1 évig) pesten jártam a pénzügyire, de nem igazán ment, aztán most Kaposváron fejezek be egy főiskolát, ami közelebb is áll hozzám, közben még pár hónapot voltam ösztöndíjjal külföldön és egyre jobban kezdtek érdekelni különféle képzőművészetek... de nyilván lenne egy csomó minden még mesélnivaló, amit, ha van időd meg energiád örömmel... ezt most csak így nagyon röviden.
---------------------------------------------------------
> Légyszi küldj képet!Tudnom kell,ki az,akit így
> megmozgattam.És aki elgondolkodtat már jó pár
> éve,azokkal,amiket ír(sz).....Szerintem a szerelemben az
> őrültség az egyik legfontosabb....ha nincs
> szenvedély,minden mindegy.Sokminden történt azóta."Felnőtt"
> nő lettem,bár erről talán informálódhattál.A ZSKF
> abbamaradt,mert naon nem volt az Én világom.Tavaly
> szeptemberben viszont Akadémikus tag lettem,a
> Természetgyógyász Akadémián.Időközben csontkovácsolni is
> megtanultam,és ezen a téren még sok mást is.Olvasd el azért
> az adatlapom,de gondolom nem ez lesz az első
> alkalom...Sokat mászom,imádom a dolgot nagyon.Röviden
> ennyi.Teveled mi történt azóta?
Figy. én éjfélig tudok itt levelezni veled ma. (zárják a helyiséget) De addig viszont örömmel venném. Milyen sulikba jársz? Mármint ez a kettő, amit előhoztál, milyenek? Merrefele laksz Pesten? (nem, nem lakcím , csak mondjuk kerület) Egy időben én a 11., egy másik időben a meg a 14. kerületben laktam.
Ami engem illet, házasszony ugyan nem vagyok (vajon mér? ), de azért elég sokat éltem/élek önállóan és meglehetősen rendezett körülményeket teremtek a környezetembe. (legalábbis más pasikhoz képest)
Tudom, hülye kérdés, eljegyzés, gyerek, család...?
---------------------------------------------------------
> Háááát.....elköltöztem és lett 1 pecóm szerencsésen,viszont
> a munka sajnálatomra jelen esetben nem lehetséges,mert 2
> suliba járok,és nincs az a meló,amit ezek elbírnak,pláne h
> 1folytában vizsgaidőszakom van szinte,2 havonta.Úgyhogy az
> önállóság anyagilag még függő....de minden más téren
> maximális.Állítólag jó háziasszony vagyok.Ezt
> passzolom.Mond6ni szellemileg is egész sokat sikerült érnem
> azóta.Meg persze falat és sziklákat mászom bármikor is,ha
> tehetem.meg hát a szerelemből tüzezés és tűzfújás....
> ---------------------------------------------------------
> > Uh, jelenleg kollégista vagyok. Még úgy 2-3 hónapig. Utána
> > költöznöm kellene, lakást néznem, meg ami ezzel jár...
> > Valami ötlet? Szerintem azt az "agyalás" dolgot felejtsd
> > el. Úgy értem, egyikünk se tudhatja előre mi sül ki egy
> > talin. Sporttal... ahogy írtam, az elmúlt egy évben 10
> > kilót szedtem fel, az edzésnek köszönhetően... szal nem
> > híztam, ha esetleg arra gondoltál volna Időnként futok,
> > olykor még sakkozom is Na jó, ez már csak poén, bár
> > néhanap tényleg szoktam. Na meg szeretem a sportot nézni
> > is, bár aligha erre gondoltál a kérdésedben. És te?
> > Önállósodtál? Külön élsz? Erre céloztál a "felnőtt"
> nő-vel?
> > Sportolsz? Eljársz szórakozni?
> > ---------------------------------------------------------
> > > Megfájdult a fejem,annyit agyaltam már ezzel
> > > kapcsolatban.De gondolhatod!Nem egyszerű döntés,pláne
> ezek
> > > után,h nem voltam kedves.De bevállalom ezt is,mert nem
> > > mondom,hogy nem féltem.Az érzéseim vegyesek,veszélyes
> > > játéknak tűnik ez néha,de ezt megértheted
> talán.Egyébként
> > > hol laksz most,és mi a helyzet sport téren?
> > >
> > >
> > >
> ---------------------------------------------------------
> > > > Fhú, közös pontok... Nehéz elmondani, ugyanazokat az
> > > emberi
> > > > tulajdonságokat utáltad mint én, ugyanolyan dolgokat
> > > > tarottál értékesnek. De ezek a dolgok úgy menetközben
> > > > jöttek, és csak jöttek, és úgy összeségében az jött
> át,
> > > > hogy jé majd mindenben ugyanúgy gondolkodnunk... nem
> > tudom
> > > > érted e. Biztos, hogy sok minden történt velünk, és ha
> > más
> > > > nem egyszer összeülhetnénk megbeszélni, hogy kivel mi
> > > > történt és hogyan, és akkor ott meglátnánk, hogy
> mennyit
> > > > változtunk... Tudom, hogy ez részedről nem biztos,
> hogy
> > > > jónak tűnő ötlet... de, szal, mit gondolsz vmi
> ilyenről?
> > > >
> > ---------------------------------------------------------
> > > > > Mik a közös pontok?Kiváncsi lennék.Belül küzdök
> > > > > csöppet,mert nagyon sok minden történt már velünk
> > úgy,h
> > > > nem
> > > > > is ismerjük egymást....viszont bármennyire küzdök,a
> > > > > leveleid varázsolnak.Ez van.