Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #4571
    Alapvetően itt rögtön több oldalról is támadnom (?) kell a megállapításokat:

    1.: A KSP játékosan áll a témához, a fizikai része félkész, nincsenek például a Lagrange-pontok leszimulálva, illetve hát ha a fizkai motor úgy működne, ahogy a nagy könyv szerint kellene, akkor a Lagrange-pontok hatása automatikusan jelentkezne (nyilván ilyen szintű fizikai modellezést elvárni ilyen szinten botorság lenne). Ehhez köthető az is, hogy a Kerbal (és a Kerbol bolygóinak többsége) sokkal kisebb, mint a Naprendszer bolygói, így a manőverekhez szükséges Delta-V értékek sokkal kisebbek, mint amire a Naprendszerben szükség lenne (éljen a Realism Mod!).

    2.: Azért párszáz óra játék után már nem annyira szórakoztató, hogy megint leszálltam a Moho-ra, vagy eljutottam az Eeloo-ra. Még ha közben új modulok, új lehetőségek jelentek meg a játékban. Nem túl élvezetes az sem, hogy ilyenkor nagyon bajosak a Krakenek, mert hát azok még ott bújkálnak a sötét űrben. E téren nagyon jó lenne egy tényleg szórakoztató egyjátékos játékmód. Engem nagyon jól elszórakoztatna az, ha tényleg a nulláról és a szeméttelepről guberált alkatrészekből kiindulva lehetne felépíteni az űrprogramunkat. De ennek alávág a merev és nem kellően átgondolt Tech-tree, amin sajnos a különféle custom addonok sem segítenek sokat. Ahogy a contract megoldások is sokszor kellemetlenek.

    3.: A játék nem ronda, de sokat segítene, ha lehetne szabadon használni a nagyfelbontású textúrákat... és itt bukik sajnos a 32 bites win kliens, mert hát a ~3.5 GB-os memórialimit megöli a nagy felbontású textúrák alkalmazásának a lehetőségét... :(


    Hogy néznek ki a vanilla és az újratextúrázott bolygók a KSP-ben...


    4.: Szép és jó a KSP, különösen a kismillió addonnak köszönhetően, de azért a piacon akad egy-két figyelemre méltó játék, amelyben lehet gyönyörködni, mint az Universe Sandbox (ami persze nem az űrhajózásról szól) vagy a Take On: Mars (ami bugos, félkész, sőt, negyed-kész).