A regi ujratoltve..
width="800" height="300" name="banner" align="middle" allowScriptAccess="sameDomain"
allowFullScreen="false" type="application/x-shockwave-flash"wmode="transparent"
pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" />
SG játékos nyilvántartás | Játékos hozzáadása a nyilvántartáshoz
width="800" height="300" name="banner" align="middle" allowScriptAccess="sameDomain"
allowFullScreen="false" type="application/x-shockwave-flash"wmode="transparent"
pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" />
-
philodox #1631 Sziasztok, Boldog Új Évet és pozitív k/d-t kívánok mindenkinek!
Ha ezt az üzenetet még 2014. január 7. előtt olvasod, kérlek hogy tegyél meg nekem egy szívességet! Anno én írtam a blog.hu-n a planetside blogot, ami infókat próbált közvetíteni magyarul az akkor még készülő játékról, ami lényegében teljesen ismeretlen volt akkor hazánkban. Tegyük hozzá, a hivatalos sajtó támogatása nélkül most sem ez ugrik be a játékosoknak, ha FPS-ről van szó...
Na, amit viszont kérnék: az itteniek 95%-nak a pro7sat1 gamesnél van az accountja. Ők belépve itt tudnak szavazni a Warstories novellapályázatra küldött írásomra (hunPhilodoxE - When the warpgates rotate). http://en.planetside2.eu/forum/community-voting-f3518/round-3-terran-republic-t566519.html
A szavazat azért kell, hogy a zsűri elé kerüljön a novella, de ott már szerintem komolyan esélyes lehet. Csak addig el is kéne jutni!
Aki veszi a fáradságot, annak köszönöm, nekik elsősorban, de azért úgy mindenkinek is, próbálom bemásolni a novella fordítását, hogy lássátok, jó helyre megy a szavazat! :)
Epilógus
Daggers hadnagy végigjáratta tekintetét a pusztaságon. Sívó homok és kopár sziklák mindenfelé, csak a standard kutatómodulok napszítta maradványai törték meg az egyhangúságot. Hogy egyáltalán mi okból szerepelt a térképen ez a hely - relytély volt a hadnagy számara. Még a Nanites (megjegyzés: az újjászületést, a bázisok kijavítását és a gépek "semmiből" történő teremtését lehetővé tevő játéktechnikai technobizbaszok) is az enyészetnek hagyta a helyet, leszámítva persze az "Szülőszobát". (megj.: Ahol újraéledsz, ha a játékban lelőnek.)
A Lopakodó hangja kissé torzítva szólalt meg Daggers hadnagy sisakrádiójában. Nem csoda, a felderítő egy félig a homokba temetett plasztacél raktármodulból forgalmazott.
"Uram!" - nyelt egyet. "Találtam valamit, látnia kellene!"
"Vettem Ghosty, bemegyek." Elkezdett lemászni az épület megroggyant külső lépcsőjén, és elindult a deformált konténer felé.
"Doki, fedezz minket! Nem akarok több meglepetést. Hárman maradtunk, valakinek vissza kéne jutnia a bázisra, ha végeztünk itt..." Megérintette sisakják, és látómezejében megjelent a környék térképe. "Próbáld meg jelenteni a helyzetünket... Elhagyott NS Irodák, az L-6-8 koordinátán. Rashnu Raktárkomplex közel van, talán meghallják az adást."
"Értettem! Elfoglalom a megfigyelési pozíciót!" - bólintott Doki. Az egyik romos irodabarrak sarka mögött hasra feküdt, és észak felé kezdett pásztázni.
Daggers a félig elsüllyedt konténerhez támasztotta karabályát, és elővette oldalfegyverét. Még egyszer körbenézett, mielőtt felhajotta az arcvédőt és bemászott a nyíláson. Valami halvány szagot érzett, ami bár ismerős volt, nem tudta azonosítani. Édeskés volt, mégis zavaró, sőt bántó. A szag hirtelen felerősödött, és a korábban fogyasztott fejadag ellentmondást nem tűrően tört ki a gyomrából. Bal kezét a szájára tapasztotta, de nem tudta az egészet bent tartani.
"Az istenit! Mi a fa..." - nyögte gyomrának két vad rohama közt.
"Minden OK, Főnök? Bűzlik, mi?" - Daggers nem volt biztos benne, hogy beosztottja épp megadja-e a kellő tiszteletet.
A sivatag fénye után a sötétséget vágni lehetett odabent.
Miközben ebédje maradékát törölgette a kezéről, Daggers elővette a pisztolyát, és felkapcsolta a cső alá szerelt zseblámpát. Az erős fény átvágta a sötétséget. Körbenézett, és a helység végében meglátta a Felderítőt. Nála nem volt zseblámpa, fegyverének éjjellátóját használta. A Lopakodó leeresztette a fegyvert és valamit vizsgált maga előtt.
"Gyere ide, Főnök, több fényre van szükség!"
A hadnagy vett néhány nagy levegő, megpróbálta lenyugtatni kavargó gyomrát és a modul végéhez ment. A fegyverlámpa fényét az előtt lévő tömegre irányította. Bár a plasztacél konténer tűzforró volt, de homlokán jéghideg verejtékcseppek jelentek meg.
Daggers parancsot vakkantott a rádióba: "Orvos! Hozzám!"
"Értettem uram! A kapcsolat Rashnu felé negatív."
Egy perc múlva az orvos is bemászott, és elöljárójához sietett.
"'Genisuram! Engedje meg, uram.." - kezével legyezve próbálta meg elhessegetni a nehéz levegőt - "...itt kurva büdös van. Elővigyázatosságból el kellene hagynunk... pillanat, ez itt micsoda?" Közelebb hajolt, hogy jobban lásson. "Nem, ez lehetetlen! Ez egy... ez egy oszló holttest... egy Köztársasági nehézgyalogos holtteste, uram. Hihetetlen!" Elővette orvosi számítógépét és végigpásztázta a bomló hullát. "Napok óta rohad, uram. A test elhelyezkedése valamint a fél fej hiánya alapján, elsődleges diagnózisom egy 9 milliméteres fejlövés. Nézze, ott van a pisztolya is. Ez a Köztársasági katona szándékosan elbújt itt és véget vetett életének - ezúttal örökre...
"Örökre. Egyetlen kérdésem van, Doki: Hogyan?" - suttogta Daggers.
"Fogalmam sincs, uram. Nem... nem lehetséges kitörni az Újjászületés Körforgásából. Amint az életjelek megszűnnek, a legközelebbi "Szülőszoba" megkezdi az adatok letöltését a Térkapunál elhelyezkedő adatbázisból, ezzel egy időben megkezdődik a test és az emlékek újraszintetizálása. Mondjuk az utolsó emlékek elvesznek, de mindegy... elkalandozam, elnézést. Hol is tartottam? Ja igen, újraszintetizálódnak. Az adatkapcsolat biztonságos, és a kódolás egyedi mindhárom frakció esetében. Ez a... katona egyértelműen nincs abban a helyzetben, hogy életjeleket küldjön." Gyors pillantást vetett az orvosi számítógépre. " Az adatkapcsolat is rendben van, ami azt jelenti..."
"... hogy már napokkal ezelőtt újra kellett volna élednie... a genetikai adata hiányzik az adatbázisból. És ő ezt tudta." - fejezte be a gondolatot Ghosty.
Sokkolta őket a felismerés súlya. A hadnagy találta meg a hangját először.
"Uraim! Ugyebár mind tudjuk, ez mit jelent..." - állítás volt, nem kérdés.
Daggers tett egy nagy lépést hátra, és pisztolyát a Felderítőre fogta. Ghosty kontúrja egy szempillantás alatt kezdett elmosódni, és a fegyverlámpa éles fénye meghajlott a Lopakodó üvegszerűen átlátszóvá váló alakja körül. Daggers kétszer meghúzta a ravaszt.
*para-pamm, para-pamm (megj.: a fegyver hármas rövid sorozatot lő, annak van ilyen hangja)
Hat lövedék hagyta el a pisztoly csövét gyors egymásutánban, és a Felderítő feje szétrobbant. Az orvos még mindig sokkoltan nézte a bomló holttestet, de a kiképzés megtette a hatását, a lövés hangjára leejtette a számítógépét, és fegyveréért nyúlt.
"Dobja el, katona! Tudod, hogy nincs választásom! AZT MONDTAM ELDOBNI, BAZDMEG! Most meghalunk, mind! Ez az információ nem szivároghat ki! Nézd... - mutatott a rothadó holttestre! "Halandók lehetünk! Kiléphetünk a háborúból! Van kiút! BÉKÉBEN NYUGSZIK, látod?" Könnyek kezdtek csorogni a szeméből, arcát kavargó érzelmek torzították, hangja elcsuklott...
"Tudod mit jelent ez? A Köztársaság bukását. Mindenkinek elege van ebből a kibaszott háborúból, és a katonák mindent megtesznek majd, hogy megleljék a kiutat, ha tudják, hogy létezik! Eközben meg vagy a Vanu, akár a New Conglomerate győzedelmeskedik, és eltörli az értékeinket! Ezt nem hagyom! HŰSÉGGEL HALÁLIG! (megj. ez a Loyalty Until Death a játékban a hivatalos jelmondata a Terran Republicnak, akinek a katonáit látjuk a jelenetben)
Daggers lenyúlt az övén lógó detonátorért. Ujjai még mindig sikamlósak voltak a hányástól, így az eszköz tompa puffanással a homokba hullott.
Doki kihasználta a pillanatnyi zavart és a hadnagyra vetette magát, hozzácsapva a konténer falához. De Daggers túl erős volt hozzá képest. Eltaszította az orvost, és visszakézből olyan erővel vágta arcon a pisztoly markolatával, hogy pörögve hullott az eszméletlenségbe.
A hadnagy térdre hullott és felvette a detonátort a padlóról. Látta rajta a Köztársaság piros-fekete, kardot formázó címerét. Messziről hallotta a saját hangját, a Háború jelmondatát. "A Földért. A Szabadságért. Mindörökké... A Földért. A Szabadságért. Mindörökké... A Földért. A Szabadságért. Mindörökké...Mindörökké...Mindörökké...Mindörökké...Bocsássatok meg, fiúk!"
A robbanás hangos volt, mégis észrevétlen maradt. Elveszett a sívó pusztaság felett szálló szél süvítésében.