remark#326
Azt azért érzékeled, hogy mennyire nem arról beszélünk már, ami az eredeti felvetés volt? Ebből is látszik, hogy nem sokan TUDJÁK hogy mi is volt az, csak azt HISZIK, hogy tudják.
Szigorúan véve nincs olyan, hogy hiteles forrás. Mert - szintén szigorúan véve - mások által előkészített "forrásokból" tudásod nem származik. Ismereteid származhatnak, de az nem egyenlő a tudással.
Mikor egy nagy tudós, aki valóban tud valamit, papírra veti amit tud, és te azt elolvasod, akkor számodra nem a tudást adta át, hanem ismereteket. Megismerheted, hogy ő hogyan fogalmazza meg a tudását, kvázi megismerhetsz egy példabeszédet, egy verset, ami téged arra ösztönözhet, hogy megszerezd azt a tudást, aminek a példabeszéd, tétel, vers megfogalmazója birtokában volt. De csak ösztönözhet. Rávezethet valamire. De a tudást (adott esetben az útmutatás alapján) magadnak kell megszerezned.
Tehát szigorúan véve az egyes források egyenértékűek. Még a valótlanságokat megfogalmazó források is, mert azokból is ugyanúgy tudás szerezhető meg, csak azokból másfajta (nem, nem az, hogy ki milyen mesével szórakoztatja magát, hanem teljesen más).
Példának tekints egy magyar népmesét. Valótlanságot állít? "Nyilvánvaló" - mondanád, hisz nyilvánvaló képtelenség hogy pl. egy fehér lónak fia legyen: Fehérlófia. De mivel itt meséről van szó, az ember nem is várja el, hogy valami ismeretet közöljön a történet, de bizony itt követi el az ember az első hibát: abból indul ki, hogy a Fehérlófia nem közvetít ismereteket.
Így van az ember a többi forrással is: amelyik a "hiteles" címkét kapta meg, ott nyilvánvalónak tekinti, hogy az pontos és valós ismereteket közvetít, ami a "mese habbal" címkét kapta meg, hogy nyilvánvalónak tekinti, hogy az semmiféle ismeretet nem közvetít. Ez az ember egyik legnagyobb tévedése. Vagy másképp fogalmazva: ez az egyik nagy átverés, aminek az ember áldozata.
A források nem a mások által felragasztott címke alapján osztandók hiteles és nem hiteles kategóriákra, hanem az alapján, hogy az olvasó maga megtalálja-e azokat az ismereteket, melyek befogadására ő készen áll, azaz amiből ő személy szerint tudássá tud alakítani.
Innen kezdve igaz az, hogy a wikipédia hiteles forrás, Wade Frazier oldala hiteles forrás, az Index hiteles forrás, egy egyetemi jegyzet hiteles forrás, és egy valóságshow is hiteles forrás. Ami viszont nem mindegy, az az, hogy a forrást feldolgozó egyén rájön-e, hogy az adott forrás minek a hiteles forrása. Mert ez viszont már nem egyértelmű.
Mivel az ember természetes állapota az, hogy nem kész bármilyen tudásnak a befogadására, ezért a tudásra vágyónak beavatási szertartáson kell átmennie - a mai napig -, ami biztosítja azt, hogy a valódi tudás csak olyanokhoz jut el, akik készen állnak annak befogadására. Ez a dolgok természetes menete, és ez azzal van összhangban, hogy maga a tudás is csak a számára válik tudássá, aki készen áll annak befogadására. Ez utóbbi nem kötődik semmilyen emberi döntési folyamathoz vagy elhatározáshoz, ez a világ természetéből fakad. Erre egy triviális példa az, hogy az ember nem mehet egyetemre anélkül, hogy általános iskolába ne járt volna. Az általános iskola egyfajta beavatási szertartás. De más - egyetemen nem tanított - tudás megszerzéséhez ettöl teljesen eltérö beavatási szertartáson kell átmenni. Az életre is tekinthetünk beavatási szertartásként.
A természetes folyamatok mellett világunkra jellemző egy mesterséges titkolózás is, aminek már semmi köze a világ és az ember természetéhez, hanem szimplán a civilizáció funkcionális elemekre való tudatos bontásában, kasztok létrehozásában játszik szerepet. Ennek ékes példája a tandíj: akkor kaphatod meg a tudást, ha hajlandó vagy bizonyos dolgokra, mely dolgoknak adott esetben semmi közük sincs a megszerezni kívánt tudáshoz (ez utóbbira egyre kevesebb a példa, az iskolákban megszerezhető tudás javarészt kizárólag pénzszerzésre alkalmasak, semmi másra).
Tehát bár az anyagiak és a szellemiek szelekciós hatásait kicsit összemosva tárgyaltam, azért gondolom érzékelhető, hogy az anyagiak és a szellemiek megfelelő adagolása is - egymástól függetlenül is - kasztrendszert eredményez. Persze a szellemiek "adagolásának" van természetes folyamata is, ahogy azt a fentiekben leírtam, de a mai világunkban döntően nem ez a természetes folyamat tölti be a szelekció szerepét.
Tehát mi a hiteles forrás? Az, ami számodra az. Miért csak a hiteles forrásnak számító forrásokat kell cenzúrázni? Mert ezen források alakítják ki a többség világképét, azaz ezek játszanak szerepet a civilizációnk üzemeltetésében. De figyelj, hogy mi itt a lényeg: a lényeg az, hogy először téged meg kellett dolgozni, el kellett érni, hogy ne te akard eldönteni, hogy mi a hiteles forrás, hanem jól meghatározható szempontrendszer szerint te automatikusan, már a tudatalatti szintjén azokat a forrásokat tartsd hitelesnek, melyek tartalmát már történetesen átfésülték.
Hagyd a mechanizmusokat, a prekoncepciókat! Hagyd hátra a programodat, melyet ez a világ erőltetett rád! Arra koncentrálj, hogy mi az, amit te valójában tudsz, és mi az, ami csak a hited de te tévesen tudásnak tekinted. Arra koncentrálj, hogy mi a valóság, mi az amivel te közvetlenül kapcsolatot tudsz teremteni, és amiből így közvetlenül tudásod származik.
Amíg a világban zajló színjáték leköti a figyelmedet, addig valódi tudást nehezen fogsz tudni megszerezni. Persze a színjátékból is lehet tanulni, hisz írtam: minden forrás hiteles. De amíg a színjátékot szó szerint értelmezed, ahogy a magyar népmesét is szó szerint próbáltad értelmezni, addig semmire se fogsz ráébredni.