physis#25
Nekem matek, meg fizika tanulás közben szokott eszembe jutni, hogy az ember egyrészt azért él, hogy boldog legyen, meg még azért is (ami nem ellentmondás az előbbivel) hogy minél inkább megismerje a természetet. Ilyen szemmel nézve meg tényleg elég morbid dolognak tűnik a halál, legalábbis számomra. Végülis az ember nem azért tanulja évtizedekig a természet törvényeit (amire ismereteink szerint így egyetlen más állat sem képes rajta kívül, legalábbis tudatos módon nem), hogy aztán egyszercsak eltűnjön a nagy nehezen felépült egyéni tudat a természetről a semmiben. Én is titkon azt remélem, hogy a halál egyszer majd olyan ásatag dolog lesz, mint ahogy ma gondolunk a régi krónikák leírásai alapján a feketehimlőre (ami immár megszűnt létezni a Földön, hála a vakcinációnak).
80 év élet alatti tanulás alatt csak nagy vonalakban lehet a természetről valamiféle modellt felépíteni a tudatunkban, márpedig szerintem mégiscsak sokan vágyhatnak arra, hogy valami finomabb dolgot is megragadhassanak a természeti törvényekből. Nem tudjuk, hogy van-e végtelen sok és mély természeti törvény, de lehet akár az is, hogy úgy van.
Meg talán gazdaságilag is lehet majd egy olyan érdek a jövőben, hogy legyen lehetőség egy tudaton belül minél finomabb természetmodellt egybentartani (mert bizonyos mélységű kísérleteket és elméleteket csak így lehet megtervezni), akkor meg még gazdasági kényszer is lehet majd talán az öregedés lassítása vagy megszüntetése.