Batman:The Dark knight Rises
-
gulyasandras #163 Nem tudom, hogy mikor nézem meg a filmet, de egyre nagyobb kedvet csinál hozzá Bale hiánya. Mármint, ha igaz, hogy alig kap szerepet a filmben.
óff:
"mondjuk van olyan fórum ahol utólag átnevezik a topikokat "fan club"-ra hogy nehogy valaki rosszat írjon bármiről is :D"
Ilyen csak egy van (volt?), ott te nem kismalacka néven futottál? Egyébként tényleg szánalmas.
szinkron vs eredeti hang
Aki nem tud külföldiül, annak jó a szinkron, bár sokszor a csak magyarul tudók is mondják, hogy nem passzolnak a hangok. Talán az a legrosszabb a szinkronban, hogy korlátoz (a félrefordítások, tévedések mellett): volt időszak, amikor szinte csak ugyanazt az 40-50 hangot lehetett minden filmben hallani.
"Ha olvastál volna pl. Babits-féle Poe-t, vagy mondjuk a Göncz Árpád-féle Gyűrűk Urát (és ne adj isten eredeti nyelven is mindezeket) akkor tudnád, hogy igenis léteznek minőségi, igényes fordítások is, amelyek képesek visszaadni az író gondolatait egy teljesen más nyelven, ugyanolyan minőségben, mint az eredeti. "
Babits másképp gondolja.
(plusz vitatkozik még veled Kosztolányi, Radnóti, Szerb, Radnóti, Nemes Nagy, Somlyó, Gyergyai, Kappanyos, Bart, Ádám, Nádasdy, Gergely stb., vagy éppen Nabokov, Joyce, Faulkner stb. - érdemes az ő fejtegetéseiket is elolvasni, persze, csak ha van hozzá kedved, )
Egyébként rossz példákat hoztál fel: Árpi bácsit tisztelem, szeretem (Babits szintúgy a kedvenceim közé tartozik, igaz, nekem ő leginkább esszéistának marad meg), de ha tényleg elolvastad volna angolul, akkor egyáltalán nem hozod fel pozitív példaként.
Nálunk még most is a túlfordítás, a feldíszítés a divat, ezért is hasznos, ha az ember legalább még egy nyelvet tisztességesen elsajátít.
Annyiban egyetértünk, hogy nehéz dolgunk van, hiszen két lehetőség között választhatunk:
1. egy zseni fordít (pl. Arany, Szentkuthy), aki a lehető legközelebb tud kerülni az eredeti műhöz (szellemiségét tekintve), de önmagát nem tudja visszafogni, s mindenfélét belecsempész a műbe.
2. "jómunkásember" fordít (pl. Nádasdy, Kappanyos), akitől a lehető legnagyobb szöveghűséget kapja az olvasó, de éppen azáltal, hogy nem géniusz, nem tudja átadni a mű hangulatát, ízét. Egyszerűen érzed, hogy hiányos maradt a fordítás.