Komolytalan#19
A gond az, hogy szoftvereknél olyasmit szabadalmaztathat - akinek pénze van, mert sokba kerül (10ezer USD 1 db szabadalom bejegyzés) - amit pl egy egyetemi prof kitalált, publikált, csak éppen nem fizetett ki.
Az meg egy óriási tévedés, hogy az egérklikk után nem kell fizetni. De, kell. Ez a dolog úgy működik, hogy MSnek van egy szoftver szabadalmi portfóliója - mittomén 30ezer szabadalom (aminek része mondjuk a duplakatt) - Googlenak is van egy másik - mittomén 15ezer szabadalom - az ügyvédeik kölcsönösen beperelik a másikat szabadalomsértés miatt, majd összeadnak, kivonnak, és kijön hogy google fizet MSnek 6.7Mrd USD-t, és aláírnak egy kereszt-licensz szerződést, amelyben rögzítik hogy többé nem fogják egymást b.sztatni. De ha én kitalálok egy akármi forradalmit, szabadalmaztatom - mert mondjuk van 10K USD-m erre - akkor én egy 1 szabadalomból álló portfóliót tudok szemberakni az ő immáron 45K szabadalmat tartalmazó portfóliójukkal szemben. Vagyis gyakorlatilag mondhatják azt, hogy a nyereségem 99.99%-a őket illeti, mert a programom majdnem minden ötlete - pl hogy ikonok vannak benne, meg gombok, meg egeret használ, és további k.rvára jövőbemutató feature-ök - lopottak. Durvább eset amikor pl Paul Alanről beszélünk, akinek a cégében 0 db fejlesztő működik, viszont van egy csinos kis szabadalmi portfóliója, amivel a közepes cégeket sz.rrá pereli és feji folyamatosan. Ő milyen innovációt véd? Azt hogy neki jutott először levédetni mondjuk a futás idejű lokalizációt, amit akkor már mondjuk 5 éve már használt mindenki?
A szoftverfejlesztésben természetes volt, hogy amit valaki megcsinált, annak - míg reprodukálták - volt ideje abból pénzt szerezni. Esetleg tényleg olyan bonyolult izé volt, hogy nem is volt olyan egyszerű reprodukálni, így nagyon sok ideje volt erre. A copyright megvédte ezeket az fejlesztőket a reverse engineeringtől is, a szoftverszabadalmakra az ég világon semmi szükség nem volt.