Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #7
    Ami a frekvencia témát illeti, van egy elírás a cíkkben, meg egy pórias megfogalmazásom, de a lényeget nem változtattja meg. A méteres hullámhosszon működő radarral akár OTH (Over the Horizont - Horizonton túli) radart is lehet létrehozni, amelyik a légkör felső rétegeit "célozza" meg, amiről visszaverődnek ezek a rádiójelek. Tehát képes lehet akár több ezer km-re lévő célpontok észlelésére is. Ilyen radarja van az USA-nak, az Oroszoknak, a Franciáknak, az Ausztráloknak és így tovább.



    Amennyire én beleástam magamat a témába, úgy értelmeztem, hogy adott energiabefektetés árán a hosszabb hullámok vesztik el kevésbé a távolságtól függően az energiájukat. Ha tévedtem ebben, valaki javítson ki, legyen szíves.

    . Az oroszok kb 1 évtizede dobálóznak azzal, hogy ők rendelkeznek un plasma-stealth képességgel. Ez azt jelenti, hogy a repülőgépen elhelyezett plazma generátor, gyakorlatilag nagy teljesítményű ionizátor egy töltött részecskékből álló felhőt képeznek, amely viszont már gyakorlatilag hullámhossztól függetlenül elnyelik gyengítik a rádiósugarakat.

    Dobálódznak, ám senki sem tudja pontosan mire is képes ez a rendszer, és elég gyanús, hogy valamiért a többi országból nem hallani eféle kísérletekről. Én kicsit szkeptikus vagyok ezzel a megoldással kapcsolatban.

    Érdekes, hogy az új orosz lopakodónál rá lehet látni a hajtóműlapátokra. Amikor a gyártóknak ezt észrevételezték a külföldi szakemberek, hogy ebből azért gond lehet, akkor az oroszok csak azt válaszolták rejtélyesen: Gond lehet annak, aki nem tudja kezelni!

    Egyes gyártók / típusok valóban úgy kezelik ezt, hogy a szívócsatorna feketett "S" alakot formáz, hogy szemből ne lehessen rálátni a hajtómű lapátjaira, ilyen például a francia Dassault Rafale megoldása:



    Viszont van más megoldás is, az un. radarjel-blokkolók, vagyis pontosabban radarjel szétszórók. Ezek úgy néznek ki, mint egy álló lapátsor, de valójában a kompozit műanyagból, radarjel-elnyelő anyagokból épültek, és elnyelik illetve szétszórják a beérkező radarjeleket. Ilyen volt az Boeing X-32 megoldása is:



    Szóval nem feltétlenül kell a plazma-technológiát vizionálni, hogy ezt a problémát megoldják, továbbá a PAK-FA prototípusai még nem is a végleges hajtóműveikkel repülnek, korai prototípus fázisban vannak csak. Ahogy az YF-22 (protogép) és az F-22A (szériagép) vagy az X-35 (protogép) és az F-35 (szériagép) között is jelentős eltérések vannak, úgy egész biztos, hogy jelenleg látható PAK-FA is eltér attól, ami évek múlva sorozatgyártásba kerül. A Szuhoj-nál sem ritka az ilyen, a Szu-27 első változata elég furán néz ki a későbbi Szu-27-hez szokott szemeknek:

    [center]