Miért nincs Higgs bozonra szükség a tehetetlenség indoklásához?
-
Gézoo #581 A legnagyobb hiba a tálalás módja.
A specrel úgy "tálalja" a hatásokat, mintha a megfigyelt és a megfigyelő között fizikai eltérések képződnének, pedig csupán méréstechnikai vagy szebben mondva "geometriai" oka van a mérési eredmények eltérésének. Így aztán több helyen feleslegesen túlbonyolítja a leképzést.
Az áltrel pedig bár deklaráltan téridő-geometriai leírás, fordítva "ül a lovon". A fizikai idő-helyesebben óra járási sebesség határozza meg a "téridő" geometriáját.
Az által, hogy az órák járási sebessége - vagy ahogy mondani szokás, az idő múlási sebessége - határozza meg minden megfigyelő számára azt a hosszot, amelyet a nála érvényes idősebesség és a fény együtt határoz meg.
Azaz nem csak a mércék atomjai közötti, hanem minden részecske közötti és minden részecske folyamatban ható kölcsönhatások "időegység alatti kiterjedési hosszát", hatásának nagyságát.
Ezért a geometriáját a legegyértelműbben az idő múlási sebességekkel lehet jellemezni és ebből származtatni minden fizikai változást.
Mint a méretek, az energia az impulzus és a többi.. Azaz az "idő múlási sebesség geometriájának" is elnevezhetnénk.
Hogy miért éppen az idő geometriájának?
Mert nagyon szemléletessé és érthetővé tenné az elméletet és igazából sokkal könnyebb használni és tanítani is.
Valamint "kézzelfoghatóvá" teszi a fizika továbbfejlesztésének lehetőségét.
Egy egyszerű példa a szemléltetésre:
Válasszunk ki egy tömegpontot amelytől sugár irányban az egyre nagyobb sugarakon egyre kisebb sűrűségű az a hatás ami az időt lassítja.
Ebből milyen felvetéseket tehetünk?
Például azt, hogy az érintő irányban haladó számára a tömegpont felőli oldalon lassabban múlik az idő, a túloldalon pedig gyorsabban.
Vagyis ha az érintőre fektetett lemezen elgurítunk pl. egy golyót,
akkor a golyó mozgási energiája a tömegközéppontján átmenő érintőn t idejű felületen halad, alatta t1 és felette t2 idejű felületeken.
Így ugyanazon I= m*s/t a golyó alsó részén I1=m*s1/t1 (miután a t magasságról mérve t1 időegység alatt a fény t1 magasságon csak s1 távolságot tehet meg t1 idő alatt,)
A felső rész t2 időegység hossza rövidebb mint az alatta lévő t ill. t1 ezért I2=m * s2/t2 lendülettel kell számolnunk.
Miután így I1 < I < I2 ezért a golyó pályáját a lendületek eredőjének iránya határozná meg. Vagyis "lefelé görbülő" pályán haladna.. ha nem lenne alátámasztva.
Érthető és kézzel fogható.
Hiszen azt mindenki tapasztalatból tudja, hogy ha a lendülettel szemben alátámasztás van, akkor "nekinyomódik" azaz erőhatások ébrednek.
Ha viszont nincs alátámasztás, akkor a misztikus tömegvonzás sem vonzás abban az értelemben ahogy képzeljük, hanem a lendületek eredője
minden atomunkra érvényes, minden rezdülésre, keringésre, hullámra.
Azaz a fény valamint a tömeg is egyaránt az időlassulások arányában fogja a pályáját megváltoztatni.
Hogy görbült maradna-e a téridő?
Naná! Éppen annyira mint most, csak annyi változik, hogy érthető az, hogy mitől és az is, hogy milyen értelemben.