Miért nincs Higgs bozonra szükség a tehetetlenség indoklásához?
-
forrai #410 Köszi a kérdésed.
Nagyon érdekes kérdés, hogy egy skalár mennyiség hogyan jöhet ki három vektor szorzatából? Pedig így van. Mint ismeretes, a vektorok vegyes szorzata az skalár eredményű.
Kettő merőleges vektor vektoriális szorzata ad egy felületvektort, amely párhuzamos a harmadikkal (természetesen maga a felület azokra merőleges.)
A két párhuzamos vektor szorzata pedig skalár mennyiség, amelynek előjele a szorzási sorrendtől függ.
Ha ezeknek a vektoroknak csak a hossza ismert (azonos), de az irányuk, és a szorzási sorrendjük ismeretlen, vagyis határozatlanok, akkor gömbi teret alkotnak.
Vagyis bármely vektoriális gömbi tér azonos hosszóságú, de határozatlan irányú és szorzási sorrendű vektorok vegyes szorzata.
(Így kellene kezdődjön bármely fizikai tér meghatározása.)
És ennek megfelelően a tömegvonzási gyorsulás, az erőtér vektoriális formában így kellene, hogy kinézzen:
E= G'*(ró)*R3... m/s^2 (jelentésüket korábban ismertettem már)
Ami egy lineáris, vektoriális képlet, szingularitás nélkül, mert (ró), és (R3) mindenütt definiálhatók.
Ehelyett van jelenleg a:
E=G*m/r^2...m^2/s képlet, ami skaláris, a nevezőben egy skaláris sugár (r) négyzetével. Ami tehát egy alma a négyzeten, amit mindenkivel megetetnek. Pedig r=0 helyen szinguláris, mint a Big Bang is. (Ami azért rokon lelkű, mert kezdetben ugyanúgy szinguláris).
A szingularitás a jelenlegi fizika éltető ereje! Hiszen magát a tömeget is csupán "forrásnak" tekintik, ami ily módon örökké csak sugároz, soha semmit nem nyel el! Ezért nyilván akkora nagy hasa kell hogy legyen, mint egy végtelen gömböcnek.
Mindezeket a sületlenségeket pedig a fizika békésen legelészve fogyaszja évszázadok óta, és ajánlja mindenkinek, akik köszönik szépen, és lenyelik.
(Ne törödj velem, meg a stilusommal, és ahol tanult emberekkel érintkezel, meg se említsd. Máshol meg minek?)