Miért nincs Higgs bozonra szükség a tehetetlenség indoklásához?
-
Gézoo #155 Nem egészen ez a probléma.. Hogy megérthesd, vegyük úgy, hogy az óra mutatója minden másodpercben amikor tovább lép, villant egyet.
Így ha a megfigyelő tudni akarja az óra mutató állását, meg kell számlálnia a villanásokat.
Ha csak szimplán ránéz az óra számlapjára, akkor ugyanaz történik, mint a villanások megszámlálásakor.
Miután a villanás és a mutató tovább lépése egyszerre történik az óra számlapján, vagy ahogy "tudományosan" mondják, az óra rendszerében a két jel egyidejű, és az óra rendszerének ugyanazon helyéről indul mind a két jel.
Tehát egyenértékű a mutató állásának megfigyelése és az impulzusainak megszámlálása.
Na most!
A megfigyelő szerint, amilyen mértékben növekszik Aladár v relatív sebessége a megfigyelőhöz viszonyítva, a két villanás, valamint a mutató két lépése közötti idő az 1/gyök(1-(v/c)²) -szeresére növekszik.
Azaz ha t a lépések=villanások közötti időszakasz hossza Aladár óráján,
akkor a megfigyelő szerint két lépés=villanás közötti t' időszakasz hossza
t'=t/gyök(1-(v/c)²) hosszúvá válik.
Ezt a t --> t' hosszváltozást idődilatációnak nevezzük. És a c jeltovábbítási sebességnek és a v relatív mozgási sebességnek az aránya okozza.
A levezetést a "fényóra" illetve "jelóra" nevű elvi eszközzel megtalálod a megadott linken.
A levezetést figyelmesen végignézve láthatod, hogy teljesen mindegy, hogy a c jeltovábbítási sebesség mekkora, az ehhez a c jeltovábbítási sebességhez viszonyított v mozgási sebesség aránya okozza a relativisztikusnak nevezett hatást.